Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
Joggyakorlat 117 In iure: Az értelem használata a beleegyezés lényegi eleme, amennyiben hiányzik, egyúttal megkérdőjelezhető a házassághoz szükséges szabad akarat foka is. A bírók abból az antropológiai alapelvből indultak ki, mely szerint az értelem elégséges használata feltételezi a szabad akaratot is, tehát az előbbi hiányában lehetetlen az akarat szabad gyakorlása. A habituális tudatzavar és az értelem használatának aktuális hiánya közötti különbségtétel kapcsán megállapították azt is, hogy ez utóbbit a morfiummal, vagy más ópiáttal való visszaélés is okozhatja. A részegséghez hasonló kábultság, vagy éppen izgalmi állapot az értelem használatát átmenetileg gátolja meg.41 42 A teljes kábultság az értelem működését abszolút módon gátolja, amíg a részleges csak korlátozza. Ezért minden konkrét esetben a bíró kötelessége a tények és a szakértői vélemények lelkiismeretes mérlegelése.43 A házassági beleegyezés vonatkozásában további kiegészítésként nyert megfogalmazást, hogy az értelem elégséges használatán kívül megfelelő ítélőképességre is szükség van, amely az átlagos szintet jóval meghaladja, ugyanis a házasságkötés esetén a jövőre vonatkozó felbonthatatlan szerződésről van szó. In facto: Az alperes az eljárás alkalmával felvett vallomásában kijelentette, hogy a házasság gondolata és eljövendő feleségének személye már a házasságot megelőzően komoly idegességet váltott ki belőle, de mindez elmúlt, amikor kávéjába drogfüggő nővére titokban egy kis morfiumot tett.44 Mindezt a felperes nővére is elismerte, ugyanakkor arra vonatkozóan semmi érdemleges információt nem tudott adni, hogy a morfiumot hol, mikor és milyen mennyiségben adta a felperesnek, mivel ő maga is már öt éve drogfüggő volt. Időközben a felperes felesége elköltözött otthonról. Az ügyben szereplő tanúk egyhangúlag vallották, a felperest többször is látták morfíumos kábultságban, és ennek tipikus szimptómája az eufória is megmutatkozott rajta.45 46 A felperest két egymástól független szakértő vizsgálatának is alávetették, de mivel erre a házasságkötést követően tizenhárom évvel később került sor, az ügy eldöntése szempontjából semmilyen eredményre nem vezetett. így a bíró számára nem maradt más lehetőség, minthogy megállapítsa: „non constare de nullitate ... ,,46 matrimonii, in casu . 41 SRR Dec. 27 (1935) 78, n. 4. 42 SRR Dec. 27 (1935) 78, n. 5. 43 „At usus rationis potest aut ex toto adimi uti in perfecte ebriis, aut solum ex parte deminui, ita ut supersit tamen discretio requisita ad valide contrahendum. Utrum vero in casu determinato tota defecerit deliberatio debita, an remanserit sufficiens lumen intellectus visque voluntatis, iudicis est aestimare.” SRR Dec. 27 (1935) 79, n. 6. 44 SRR Dec. 27 (1935) 80-81, n. 8. 45 SRR Dee. 27 (1935) 84-86, n. 15. 46 SRR Dec. 27 (1935) 90, n. 21.
