Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
Joggyakorlat 109 szereként már több ezer éve ismeretes. Kábítószerként történő besorolását az nehezíti meg, hogy vannak típusok, amelyekben csak szegényen fordul elő a tetrahidro-cannabinol (THC) nevű hatóanyag, amíg mások gazdagon tartalmazzák. Ennek alapján megkülönböztetjük a növény virágzó vagy termő ágvégeiből származó „kannabisz”-t és az ágvégektől elkülönített gyantát. Ez utóbbi gyakorlatilag azonos az Afganisztánból vagy Pakisztánból Európába csempészett hasissal.15 Szintén a növényi eredetű drogok repertoárját bővíti a Peruban, Bolíviában, Kolumbiában és Brazíliában ismert kokaincserje (Erythroxylon coca), amely a kokain nevű alkaloidot tartalmazza. A kokaincserje fényes zöld leveleit a Dél-Ame- rika egyes országaiban élő indiánok előszeretettel használták a kultikus szertartásokhoz szükséges transzállapot előidézésére. Érzéstelenítő hatása miatt a gyógyászatban közkedvelt fájdalomcsillapítóként jött számításba. A kokalevél rágása elsősorban a munkavégzéssel függ össze, hiszen csökkenti a fáradtságot, az éhségérzetet, ugyanakkor általános stimulációt és mérsékelt eufóriát idéz elő. Ezen Jótékony” hatásainak köszönhető a doppingszerként való viszonylag gyors elterjedése. Európába a spanyolok közvetítésével a XVI. században jutott el. 1943-ban a német Hofmann kutatásai fényt derítettek arra is, hogy nemcsak a növények, hanem a gombák számos faja is tartalmaz olyan hatóanyagokat, melyek bevitelük során komolyan befolyásolják a központi idegrendszer működését. A különböző hallucinációkat előidéző élményekért a Psilocybe fajokban (Psilocybe aztecorum, Psilocybe mexicana stb.) fellelhető pszilocibin és pszilocin a felelős. A gyakorlat és a kutatások egyaránt bizonyitották, hogy ugyanilyen hatásokat képes kiváltani a rozskalászon élősködő gomba, melyet anyarozs néven ismerünk (Claviceps purpurea). Az anyarozs hatóanyagát az ergotamin alkaloidot, amely később LSD-ként vált közismertté,16 Stoll és Hofmann 1918-ban azonosították. E szer különös veszélyessége abban áll, hogy már viszonylag kis adagok hatására is mélyreható pszichés változásokat idéz elő, amelyek a személyiség módosulásában manifesztálódnak.17 A kábítószerek egy másik nagy csoportját a szintetikusan, vagyis a kémiai eljárás útján előállított anyagok alkotják. Az LSD-vel már a hatvanas évek közepén felvette a versenyt egy bizonyos mesterségesen előállított amfetamin-származék, amely az MDA (metilén-dioxi-amfetamin) néven vált igen gyorsan népszerűvé a hallucinogén anyagokat fogyasztó amerikai fiatalok körében.18 Sikere pedig abban rejlett, hogy a feszültségeket oldva, képes volt igen hamar megszüntetni a gyűlöletet és a haragot. A szer korai betiltása szinte „kiprovokálta” egy egész csoport megszületését (DMA,TMA,MMDA,MDEA,STP,MDMA). A hallucinogén 15 Vö. BAYER, A drogok történelme..., 267. 16 Ibid. 331; FIUME, S.-DEL MONACO, F., Le intossicazioni croniche voluttuarie. Tossicomanie da alcool, droghe, psichedelici, stupefacenti, tabacco, sostanze inalanti, methadone ieri e oggi, Catania 19742, 184-186. 17 „Az LSD-vel végzett állatkísérletek is meglepő eredménnyel jártak: e szer hatása alatt a pók összevissza szőtte hálóját, a macska pedig páni félelembe esett az egerek láttán.” BAYER, A drogok történelme..., 332. 18 LAMPRONTI, V.-ALESSIO, C., Le tossicodipendenze giovanili, Torino 1991, 23-27.
