Kánonjog 3. (2001)
JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában
Joggyakorlat 91 nem lehet egyszerű igen/nem feleletet adni, minden eset különböző. Biztos benne, hogy a Rota azokat az eseteket is nagyon alaposan kivizsgálta, ahol különböző alapokon hozott ítéleteket nyilvánított egybehangzónak. Hasonló a véleménye Serrano-nak is. Pieronek és Llobell véleményével ellentétben McGrath Cuneo-nak és Serrano-nak ad igazat abban, hogy a felvetett problémák ellenére a Rota döntései iránymutatóak. Szerinte bármely fellebbviteli bíróság hozhat egybehangzó ítéleteket feltéve, hogy kifejti, miért nyugszik a döntése eltérő alapokon. Nem elég azt állítani, hogy két ítélet egybehangzó, hanem a II. fokú bíróság formális ítéletet kell, hogy hozzon, nemcsak egy rövid döntést vagy jóváhagyást. Sőt az 1677. k. 3. § alapján (ld. fent 89. lábjegyzet) a jogcímet, melynek alapján a fellebbviteli bíróság a semmisséget kimondja, bele kell foglalni a perkérdésbe. Ha pedig ez változik, az 1683. k. szerint (ld. fent 96. lábjegyzet) a fellebbviteli bíróság I. fokú ítéletet hozhat az ügyben. Nincs egyetemes és kimerítő lista arról, hogy mely ítéletek lehetnek egybehangzók. A rotai gyakorlat alapján McGrath mégis felsorol néhány példát, mely esetekben a különböző fokú ítéletek egybehangzók lehetnek, ha a jogcímek ugyanazon jogi tényeken alapulnak:- teljes színlelés és súlyos félelem- teljes és részleges színlelés- feltételes beleegyezés és részleges színlelés teljes színlelés és az ítélőképesség súlyos hiánya". Cuneo azt állítja, hogy ugyanazon tények egynél több semmisségi alapot is szolgáltathatnak99 100. R. C. Bauhoff és A. Mendonça osztoznak Cuneo és Serrano véleményében, mikor az impotencia (1084. k. 1. §101) és a házasságkötésre való képtelenség (1095. k. 2-3. - ld. fent 29. lábjegyzet) (különösképpen a házasság lényegi kötelezettségeinek elfogadására való képtelenség) alapján hozott semmisségi ítéleteket egybehangzónak tartják. Állításuk szerint az ítéletek lényegi egybehangzósága az ügy összes cselekményének fényében vizsgálandó. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a két ítélet teljesen ugyanazokon a tényeken és bizonyítékokon nyugszik-e. Véleményüket azzal indokolják, hogy a két fenti jogcím ezeknek megfelelhet102. A CIC 1639. kánonja103 megtiltja az általános eljárásokban új jogcím bevezetését a fellebbviteli fórumon. Viszont megengedi új érvek és bizonyítékok bevezetését. Ez megfelel a 17CIC 1891. kánonjának (ld. fent 31. lábjegyzet). Az új Codex azonban kifejti, hogyan képez kivételt az általános eljárások alól a házassági ügy. Az 1683. k. (ld. fent 96. lábjegyzet) szerint ha a fellebbviteli 99 MCGRATH, Conformity 20. 100 MCGRATH, Conformity 22. 101 Can. 1084. - § 1. Impotentia coeundi antecedens et perpetua, sive ex parte viri sive ex parte mulieris, sive absoluta sive relativa, matrimonium ex ipsa eius natura dirimit. 102 BAUHOFF, R. c. - Mendonça, A., Psychic impotence, in Studia Canonica 24 (1990) 326. 103 Can. 1639. - § 1. Salvo praescripto Can. 1683, in gradu appellationis non potest admitti nova petendi causa, ne per modum quidem utilis cumulationis; ideoque litis contestatio in eo tantum versari potest, ut prior sententia vel confirmetur vel reformetur sive ex toto sive ex parte.
