Kánonjog 3. (2001)
JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában
78 Joggyakorlat c) Coram Ewers, 1970. X. 17.52 53 Ezt a pert I. fokon jópár alapon megindították: totális és részleges szimuláció (hűség és felbonthatatlanság kizárása), kényszer és félelem (tiszteletből) az alperesnő részéről. Ezek közül a tiszteletből fakadó félelem nyert jóváhagyást. II. fokon a Rotához fellebbeztek. A turnus szerint bebizonyosodott, hogy a nő kizárta a hűséget a beleegyezésből, de nem bizonyosodott be, hogy a félelem elég súlyos volt ahhoz, hogy a beleegyezést semmissé tegye. A bírák végülis úgy döntöttek, hogy bár az alapok különbözők voltak, a két ítélet lényegileg és aequivalenter egybehangzó volt. A beleegyezés semmissége mindkét esetben azonos tényeken nyugszik, ezért egybehangzók lényegileg. A „Da mihi facta - dabo tibi ius” - elv alapján a bírák szerint az ő feladatuk a felek által felhozott tények alapján a jogi megnevezést (nomen iuris) megállapítani. így lehet az, hogy a lényegi egybehangzóság fennáll, ha az egyik bíróság bírái ugyanazon tények alapján házasságot érvénytelenítő félelmet állapítanak meg, míg a másik fokon a semmisséget szimuláció alapján állapítják meg, melyet a szimuláns félben kialakított félelem okozott. így Ewers konklúziója: 1. Az egybehangzóság a tényeken, és nem a megállapított alapokon nyugszik, ahogy De Jorio is állította. 2. Ezt az egybehangzóságot a Rota a későbbi eseteiben „lényegi” vagy „aequivalens” egybehangzóságnak nevezi. 3. Ezek, úgy tűnik, magukba foglalják a logikai kapcsolatban álló alapokat, a formális különbség ellenére. d) Coram Rogers, 1969. I. 21.” Egy katolikus férfi és egy nem-katolikus nő házasodott nem-katolikus lelkész jelenlétében. A lány anyja ragaszkodott a házasság Egyház előtti rendezéséhez, aminek a fiú ellenállt. Ő az első szertartást elegendőnek és érvényesnek tartotta, mégis beleegyezett a házasságrendezésbe. A közös életük boldogtalan volt, és a pár elvált az érvényesítés után. I. fokon a házasságot semmisnek találták az érvényesítés érvénytelensége miatt, mert a férfi újonnan nem fejezte ki szándékát a házasságra a katolikus forma szerint. II. fokon az alap totális szimuláció volt, és elutasító ítélet született. III. fokon a Rota úgy találta, hogy a férfi beleegyezése megújításának hiánya aequivalens a teljes színleléssel. Ezesetben a férfi visz- szautasította a beleegyezés megújítását, csak a szertartásra akart elmenni a felesége kedvéért. Tehát az új akarati aktus kizárása ugyanaz, mint szimulálni a beleegyezést. Eszerint a beleegyezési aktus ontológiai és pszichológiai valósága olyan tény, mely megalapozza a semmisséget vagy az érvényességet. e) Coram Lefebvre, 1968. VII. I.54 I. fokon a felperes a beleegyezés színlelésével vádolta az alperesnőt, és azzal, hogy nem volt szándékában a tartós egység. A bíróság az alapot a felbonthatatlanság kizárásában határozta meg, nem teljes színlelésben. Az ítéletben 52 SRR Dec 62 ( 1970) 892-901. 53 SRR Dec (>\ (1969) 63-67. 54 Ephemerides luris Canonici 26 (1970) 229-231.
