Kánonjog 3. (2001)
JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában
Joggyakorlat 77 b) Coram De Jorio, 1964. XII. 5.51 József és Lujza 1939-ben kezdtek együttélni házassági szándék nélkül. Mikor a nő állapotos lett, erőltette a házasságot, de mindketten aláírtak egy házasság előtti megegyezést, miszerint nem vetik alá magukat egy valódi házasságnak, csak a gyermek törvényességét akarják biztosítani. Mikor József bizonytalankodott, Lujza megfenyegette, hogy megöli magát és a gyermeket. így 1942. X. 4-én megházasodtak, 1943. 111. 16-án pedig megszületett a lányuk. A következő évben a nő elérte a civil válást. József csak 1961-ben adta be a házasság semmisségének kimondására szóló kérelmét a baseli bírósághoz, mely a vizsgálat alapját mindkét fél teljes színlelésében és annak alárendelve a felbonthatatlanság és a gyermek kizárásában határozta meg. A teljes színlelésről jóváhagyó döntés született (és ugyanúgy a felbonthatatlanság kizárásáról is), de bizonyíték híján elvetették a gyermek kizárását. A kötelékvédő rögtön a Rotához fellebbezett, mely így II. fokon jóváhagyó ítéletet hozott anélkül, hogy a rendelkező részben a semmisség alapját megnevezte volna. De azért a bírók felhozták indítékaikat az ítéletben és megállapították, hogy a férfi részéről a teljes színlelés nem volt bizonyított; bizonyítást nyert viszont, hogy legalábbis a férfi kizárta a felbonthatatlanságot; és végül a semmisség nem bizonyosodott be a gyermek kizárása címén. A kötelékvédő megfellebbezte a II. fokú ítéletet is. Ez ellen kifogással élt a felperes ügyvédje mondván, hogy már megvolt a két egybehangzó ítélet a semmisség mellett. Minthogy a felperes végülis megbetegedett, és halálveszélyben kérte a civil házasság érvényesítését és a kiengesztelődést az Egyházzal, a Rota III. fokon úgy döntött, hogy gyorsabb lesz végignézni az ügy cselekményeit és dönteni a semmisség kérdésében, mint a két meglevő ítélet egybehangzóságában. De Jorio megismételte 1964. V. 13-ai érvelését, miszerint az egybehangzóság inkább alapul a két bíróság egyetértésén a tények felől, mint a jogi megnevezéseken. Az egybehangzóságot definiáló más véleményeket puszta formalizmusnak és elavultnak nevezte. Mindazonáltal a bírók szerették volna kimondani, hogy két ítélet akkor egybehangzó, ha a bírók ugyanazon tények alapján megállapodtak a semmisségben. Végülis III. fokon jóváhagyták a II. fokú ítéletet a semmiségről, de más alapon: teljes színlelésén, mint ezt az I. fok is tette. De Jorio megállapításai: 1. A semmisség alapjaiban való egyet nem értés ellenére az I. és a II. fokú ítélet egybehangzó volt. 2. Ugyanígy nyilvánította a III. fok is a saját ítéletét egybehangzónak a II. fokúval: az alapokban nem értettek egyet, de a semmisségben igen. 3. Ezek alapján úgy tűnik, hogy egy ítélet megerősítéséhez (amit a 17CIC 1987. kánonja megkövetel az újraházasodáshoz) egy egyszerű megegyezés a semmisségben elegendő volna. 4. Két ítélet egybehangzósága nem igényel formai megegyezést (az alapok formai megállapításában), de megköveteli azon bizonyított tények megegyezését, melyeken a semmisség alapul. 51 SRR Dec 56 (1964) 899-907.
