Kánonjog 3. (2001)
JOGSZABÁLYOK - Új jogszabályok III. Az Apostoli Szentszék főbb dokumentumai, 1999. VII. 17-2001. V. 4.
JOSZABÁLYOK 63 Apostoli szentszék és az Olasz Köztársaság között. Technikai magyarázó és végrehajtási megállapodás a Lateráni Konkordátum 1984. II. 18-i módosítása 29. cikkelyéhez, valamint 7. cikkelye 6. pontjához.(Hatályos 2000. XII. 14-től.) 21. Congr. Pro Doctr. Fid., Resp. Ad propositum dubium de validitate baptismalis, 2001. VI. 5, in AAS 93 (2001) 476. Tartalma: A Hittani Kongregáció válasza a következő kérdésre: Vajon Az utolsó napok szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, azaz a mormonok által kiszolgáltatott keresztség érvényes-e? A válasz: nem. 22. Ioannes Paulus Il-Christodoulos, Deci., 2001. V. 4, in AAS 93 (2001) 511- 513. Tartalma: II. János Pál pápa és Christodoulos, Athén és egész Görögország érsekének Közös Nyilatkozata Szent Pál, a népek apostola areopagoszi beszédének színhelyéről, a „Bémá”-ról, melyben elítélik az erőszakhoz való folyamodás minden formáját, a prozelitizmust és a vallási fanatizmust. Megállapítják, hogy az ember társadalmi és tudományos fejlődését nem kísérte sem az emberi élet értelmének és értékének mélyebb kutatása amely pedig az ember egyedülálló méltóságának nagyrabecsülése. Továbbá a gazdasági és technológiai fejlődés nem az egész emberiség, hanem csak egy szűk réteg kincse. Aggodalommal tölti el őket annak a látványa, hogy háborúk, gyilkosságok, kínzások és vértanúság jelenti a rettenetes mindennapi valóságot testvéreink milliói számára. Küzdenek azért, hogy világszerte a béke uralkodjon, hogy tiszteletben tartsák az életet és az emberi méltóságot, hogy megvalósuljon a szükséget szenvedőkkel való szolidaritás. Nyugtalan szívvel kísérik figyelemmel az ún. globalizációt. Örömmel tölti el őket az Európai Unió sikere és előrehaladása. Feladatuk, hogy minden lehetségest megtegyenek annak érdekében, hogy Európa sértetlenül megőrizze gyökereit és keresztény lelkületét. 23. Ioannes Paulus II, Alloc. Ad Penitentiarium maiorem aliosque coram admissos, 2001. III. 31, in AAS 93 (2001) 545-555. Tartalma: A szentatya beszéde az Apostoli Penitenciária tagjaihoz és azokhoz a papokhoz, akik a római patriarkális bazilikák gyóntatói is. A pápa emlékeztetett rá: a tridenti zsinat ünnepélyesen kifejezte a gyónás kötelező voltát halálos bűnök esetében. Erre épül a papok hívekkel szembeni, és a hívek papokkal szembeni kötelessége: a pap megfelelő módon szolgáltassa ki a szentséget, a hívő pedig megfelelő módon éljen vele. Hangsúlyozta: a szentség akkor érvényes, ha a pap és penitens egyaránt hűségesen az egyház tanításához és előírásához tartja magát, az Ordo Paenitentiae szertartáskönyvben leírt formulákhoz. A keleti egyházak számára pedig más hasonló szertartásforma érvényes. A szentatya emlékeztetett az Egyházi Törvénykönyv ide vonatkozó kánonjaira is, melyek szerint az egyéni gyónás és feloldozás az egyedüli rendes módja annak, hogy a súlyos bűne tudatában lévő hívő kiengeszte- lődjön Istennel. A pápa az Egyházi Törvénykönyv idevonatkozó normái alapján aprólékosan foglalkozott a gyónás különböző szempontjaival, hangsúlyozva a gyóntató pap méltóságát, mely minden esetben abból ered, hogy Krisztus nevében („in persona Christi”) cselekszik.
