Kánonjog 3. (2001)

KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházi intézményrendszer alakulása a II. Vatikáni Zsinat nyomán

48

Közlemények

a lektorátus és az akolitátus, a diakónusszentelésre előkészítő feltételként maradt meg. A szent rend legalsóbb foka így a diakonátus, amely felvételétől fogva kötelezett a személy a celibátus megtartására a nyugati Egyházban. A II. Vatikáni Zsinat bevezette az állandó diakonátust, olyanok számára, akik nőtlen vagy nős életállapotban vállalkoznak a papság segítésére az oltár és lelkipásztori szolgálatban.

A II. Vatikáni Zsinat eredményei, a Trienti Zsinathoz hasonlóan, a pápai határozatok, a kongregációk tevékenysége és az egyes egyházmegyei zsinatok útján kerültek át az egyházi életbe.30 Az 1983. január 25-én kihirdetett új Codex iuris canonici, amelyet XXIII. János pápa az egyetemes zsinat összehívásával együtt kezdeményezett, illetve az 1990. október 18-án kihirdetett Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium, feldolgozta mindazt az új szempontot, amely a zsinat eredményeképpen napvilágra került, de megőrizte az Egyház fegyelmi hagyományát, amely benne szerves egységet alkot31 és amit mindig figyelembe kell venni, ha a régi jogot tartalmazó rendelkezéseket a lelkek üdvösségének szem előtt tartásával értelmezzük.32

30 Magyarországon pl. Esztergom-Budapest (1994), Szeged-Csanád (1995), Vác (1995), Eger (1996) stb.

31 Vő. Ioannes Paulus II. const, ap. „Sacrae disciplinae leges" (25 ián. 1983) AAS 75 (1983II) VII-XIV. (...) „Codex, utpote cum sit primarium documentum legiferum Ecclesiae, innixumin hereditate iuridica et legifera Reuelationis atque Traditionis, pernecessarium instrumentum censendum est, quo debitus seruetur ordo tum in uita indiuiduali atque sociali, tum in ipsa Ecclesiae nauitate. Quare, praeter elementa fundamentalia structurae Ecclesiae a Diuino Conditore statuta uel in apostolica aut ceteroquin in antiquissima traditione fundata, ac praeter praecipuas normas spectantes ad exercitium triplicis muneris ipsi Ecclesiae demandati, Codex quasdam etiam regulas atque agendi normas definiat oportet.” AAS 75 (1983-II) XII-