Kánonjog 3. (2001)

KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházi intézményrendszer alakulása a II. Vatikáni Zsinat nyomán

Kánonjog 3 (2001) 45—48

Közlemények

SZÚROM I Szabolcs Anzelm O.Praem.

AZ EGYHÁZI INTÉZMÉNYRENDSZER ALAKULÁSA A II. VATIKÁNI ZSINAT NYOMÁN

Az 1. és a II. világháborút követően lényeges átalakuláson ment át az európai gondolkodás, illetve a politikai berendezkedés. A két világégés hatására tovább erősödött a szekularizáció, a vallási pluralizmus és az ateizmus Európa szerte. A társadalmi problémákra a világi uralkodóknál korábban reagált az Egyház, hiszen XIII. Leó pápa (1878-1903) Rerum novarum kezdetű enciklikája már 1891- ben igyekezett megoldást keresni a fenn álló szociális nehézségekre. XII. Piusz pápa (1939-1958) áldozatos tevékenysége pedig az egyházkép és az Egyház dogmatikus tanításának apostoli hagyományon nyugvó új foglalatát adták. Az ötvenes évekre Közép és Kelet-Európábán megerősödő baloldali kormányzatok újabb nehézségek elé állították az egyházi életet, míg Nyugaton az agnoszticiz- mus jelentett problémát.

Ez idő alatt létrejött egy olyan teológus réteg és teológiai mozgalmak, amelyek az Egyház tradicionális tanításának az újrafogalmazását sürgették, lefordítva azt az új társadalmi berendezkedés nyelvére és idomítva az emberi szokásokban és életmódban beállt változásokhoz.1 Ilyen körülmények között hirdette meg XXIII. János pápa (1958-1963) 1959. január 25-én a Római Egyházmegyei Szinódust, az egyetemes zsinatot és az egyházi törvénykönyv átdolgozását. A zsinat előkészítése bizottságokban folyt mintegy két éven keresztül. Az 1960. január 24-31 -ig megtartott Római Zsinat után, 1961. december 25-én a Humanae salutis kezdetű konstitúció, majd az 1962. február 2-i Concilium diu kezdetű motuproprio 1962. október 11-re hívta össze a II. Vatikáni Zsinatot. A zsinaton képviseltette magát az anglikán egyház, a németországi evangélikusok, a Lutheránus és Református Világszövetség, az Egyházak Ökumenikus Tanácsa, illetve a moszkvai és több ortodox patriárkátus. A zsinaton szavazati joggal vettek részt a katolikus püspökök, továbbá a pápai jogú szerzetesintézmények legfőbb elöljárói.

A hosszúra nyúlt előzetes egyeztetések után a zsinat 3. szessziója megfogalmazta a szent liturgia megújítására vonatkozó konstitúciót.2 Az 5. szesszió az

1 Vö. MARTINA, G., „II contesto storico in cui è nata l’idea di un nuovo concilio ecumenico” in LATOURELLE, R. (ed.), Vaticano II. Bilancio e prospettive venticinque anni dopo (1962- 1987), I. Assisi 1987. 27-82.

2 Sacrosanctum concilium (1963. dec. 4.) Conciliorum Oecumenicorum Decreta, ed.

ALBERIGO, J.-DOSSETTI, J.A.-JOANNOU, P-P.-LEONARDI, C.-PRODI, P. Bologna 1973.3 (továbbiakban: COD) 820-843.