Kánonjog 3. (2001)
TANULMÁNYOK - Vigh Annamária: A CIC 1098. kánonjának jogtörténeti előzményei
42 ViGH Annamária abszolút felbonthatatlan, míg a halál teljességgel el nem vágja azt”.31 Az így megkötött házasság bármiféle emberi beavatkozástól, még a legfőbb egyházi hatóság beavatkozásától is védett. Amit az Egyház tehet, az az, hogy megvizsgálja, hogy a házasság érvényesen jött-e létre, és adott esetben megállapíthatja, hogy a házasság nem jött létre érvényesen. Érdekes lehet, hogy Erwin von Kienitz már 1938-ban így kommentálja a házasságkötés-kori megtévesztést: „A megtévesztő fél részéről nagy erkölcsi elvetemültségről beszélhetünk, és a megtévesztett félnél a legtöbb esetben akkora szerencsétlenségről, amely egész életre tönkreteszi az adott személyt. A dolgok állása alapján egy ilyen embernek egyedül azt a tanácsot adhatjuk, hogy keresztény magatartással viselje helyzetét. Azonban jogos a kérdés - kompetens oldalról -, hogy az Egyház további jogi fejlesztésekkel nem tudna-e odáig eljutni, hogy az ilyen megtévesztés ellen jogi garanciát teremtsen?”32 2. A kiegészítés szükségessége A XX. század ötvenes éveiben ismét feléledt az érdeklődés a dolus házasságkötésre vonatkozó hatásai iránt. Ennek kiváltó oka az 1917-es CIC 1083. kánonjának felhasználása volt olyan házassági esetekben, amelyekben a kérvényező a házastársa megtévesztésének hatására kötött olyan házasságot, mely számára pusztító következményekkel járt. Az 1917-es CIC csak azokat a házasságokat érvénytelenítette, amelyekben a tévedés személyt érintő volt. Kánonjogászok egy csoportja megpróbálta bebizonyítani, hogy a szándékos megtévesztés egy tulajdonságbeli tévedést hozott létre, amely a személybeli tévedéssel egyenértékű. Azonban az érvelési láncolat nagyon bonyolult volt. Az 1083. kánon helytelensége és alkalmazási problémái ezekben a házassági esetekben új ösztönzést adtak a megtévesztés és a házasságkötés közötti viszony elmélyültebb vizsgálatára.33 Heinrich Flatten különösen aktív volt a megoldás keresésében. Egy sor olyan házasságot hozott fel34, amelyet dolus befolyása alatt kötöttek meg.35 Különösen elrettentő példa az az eset, amikor a házasságkötés után derült fény arra, hogy az ifjú férj a feleség apjának gyilkosa.36 Flatten úgy gondolta, hogy ha az Egyház a megtévesztés ellen jogi védelmet akar biztosítani, akkor teljesen új utat kell választania, azt, amelyet már az 1083 kán. 2. §-a előre jelzett. Megsemmisítő záradékot kellene a törvénybe építeni, hogy a szándékos megtévesztés esetén ne jöjjön létre érvényes házasság37. Konkrét javaslatot is 11 1917-es CIC 1118. kán.” Matrimonium validum ratum et consummatum nulla humana potestate nullaque causa, praeterquam morte, dissolvi potest.” 32 E. KIENITZ, Christliche Ehe, Frankfurt am Main 1938, 253. 33 K. W. VANN, Dolus: Canon 1098 of the resisted Code of Canon Law, in The Jurist 47 (1987)376. 34 H. FLATTEN, Gesamelte Schriften zum kanonischen Eherecht, Paderborn 1987, 249-250: 35 H. FLATTEN, Der error qualitatis dolose causatus als Ergänzung zu c. 1083 kán 2.§., in ÖAKR 11 (1960) 249-264. 36 H. FLATTEN, Irrtum und Täuschung bei der Eheschliessung nach kanonischem Recht, Paderborn 1957. j7 H. FLATTEN, Gesammelte Schrifte zum kanonischen Eherecht, Paderborn 1987, 270.
