Kánonjog 3. (2001)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Paphiány és lelkipásztori ellátás - Egyházjogi szempontok egy aktuális problémához
16 Erdő Péter munkaviszony nélküli önkéntes, pl. hétvégi vagy nyugdíj melletti kisegítéssel) léphetnek egyházmegyei szolgálatba a 281. k. 3. §-a szerinti módon. Ez egyébként egyre inkább általánossá válik a nálunk gazdagabb vidékeken is. A világiakból vagy diakónusokból álló közösség megbízása a plébániai pasztorális feladatokkal üresedésben lévő plébánia esetén különösen alkalmas forma lehet női szerzetes intézmények, világi intézmények vagy lelkiségi mozgalmak tagjaiból álló közösség bekapcsolására a plébánia ellátásába. Ilyenkor a püspöki megbízást nem a mozgalom kapja, hanem meghatározott tagok, mint egyének. Ez a lehetőség nyitott a felszentelt pap által vezetett, esetleg több településből álló pasztorális régió működtetésének távlatai felé. A CIC külön hangsúlyozza, hogy a plébános a világiak, társulások részvételét is mozdítsa elő az Egyház küldetése teljesítésében. Ennek ez kiemelkedő formája lehet. Már az is segítség lehet, ha maga a plébános valamilyen valóban katolikus lelkiségi közösséghez vagy papi baráti körhöz tartozik. Ez papi egzisztenciáját erősíti, még ha heti egy napon elszólítja is esetleg a plébániáról. Még hasznosabb viszont, ha a hasonló lelkiségű világiak vagy megszentelt életet élők a plébánián vagy annak közelében segítik az ilyen papok munkáját. 5. A plébániák összevonása Az eddig mondott megoldási lehetőségek egyike sem egyedül üdvözítő. Valószínűleg ésszerű kombinálásuk jelenti a leghatásosabb segítséget. Nem lehet azonban kitérni az oldallagos ellátások fokozása helyett immár a — különösen kicsiny, vidéki - plébániák összevonása elől sem. Ilyenkor egyetlen jogi személy jön létre. Mivel a mezőgazdasági lakosság aránya is egyre fogy, nem csupán a népesség összlétszáma, az elnéptelenedő vidékeken előbb-utóbb szervesen, nem hirtelen voluntarista akciókkal, egyesíteni kell az egy központból ellátható plébániákat. Ehhez napjainkban a tervezést lehet megkezdeni, annak felmérését, hogy hosszabb távon mely plébániák hivatottak a központ szerepét betölteni. így a felújítási munkálatok tervezésekor ezt már figyelembe lehet venni. Az egyesítés a megyéspüspök joga (515. k. 2. §). Végrehajtása során meg kell tartani a jogi személyek egyesítéséről szóló általános szabályokat (121. k.). Az európai egyháztörténelem nagy részében nem érvényesült az egy falu-egy plébánia elve, azt a késő középkori emancipálódó jobbágyság igyekezett kiharcolni olyan időben, amikor igen nagy volt a papság létszáma is. Ma a lakosság mozgása más irányú, így az igazán hívő és gyakorló katolikusokkal kell megértetni az esetleges összevonások szükségességét. Az egyházközségi képviselő- testületek Szabályzata szerint eddig is lehetséges volt a filiális községekben külön képviselőtestületet fenntartani. Önálló képviselőtestülettel rendelkező, úgynevezett „társegyházközségek” sajátos autonómiával rendelkező plébániarészként a plébániák esetleges összevonása után is fenntarthatok lennének.
