Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Nikolaus Schöch: A perfolyamat megszűnése, ha a felek semmiféle perbeli cselekményt nem végeznek
80 Nikolaus Schoch kérelem, amelyet néhány jogértelmező az eltérő világi jogi terminológia miatt a lemondás szóval fordít, érvénytelen, ha ebbe a bíró nem egyezett bele. A hallgatólagos keresetvisszavonás kétség kívül érvényes akkor is, ha maga a bíró a megszűnést nem jelentette ki. A Római Rotához írt 65. Art. a Peculiaris normák (vő. 1402. k.) kifejezetten szólnak a megszűnésnek a jog erejénél fogva történő kinyilvánításáról. Ahhoz, hogy a megszűnési határozat ne lépjen hatályba abban az esetben, ha a felek törvényesen akadályoztatva vannak, ajánlatos a feleket is meghallgatni. Ezt Wernz-Vidal és Torqvuebiau azonban nem tartják kötelezőnek. Egy ilyen kérés mindenesetre azért is ajánlató, hogy a feleknek megadjuk a lehetőséget, hogy esetleges akadályoztatásukat jelezzék. A perfolyamat megszűnését követő ítélethirdetés kétségtelenül semmis. Az CIC 1917 1736. k. különböző megszűnési határidőket írt elő. Az első fok számára két évet, a másodfok számára pedig egyet. Az új kódex 1520. k. ellenben hat hónapos egységes határidőt ír elő mindkét fok számára, ugyanakkor a részleges jog esetlegesen ettől eltérő határidőket is megszabhat. A 161. k. 1977-es tervezetére vonatkozóan, amely az 1917-es CIC 1736-os kánonjával szemben a határidőket megfelezte, de még mindig különféle határidőket helyezett kilátásba, kifejeződött egy még rövidebb megszűnési határidő utáni igény. A tanácsadók elfogadták ezt a kívánságot, és egységesítették a megszűnés határidejét hat hónapra az első és másodfokú bíróságok esetében is. Hasznos időről van szó (tempus utile), mint ahogy a „nullo obstante impedimento” fenntartásból ez következik. Ebből két dologra következtethetünk, egyrészt arra, hogy a felperesnek tudnia kell arról, hogy cselekednie kell, és hogy telik az idő, másrészt meg kell lennie a lehetőségnek arra, hogy ténylegesen cselekedni tudjon. A perfolyamat megszűnése (1520. k.) a következő okok miatt szorosan értelmezendő: A) ezáltal a felek jogai korlátozódnak, különösen az a joguk, hogy a pert az ítéletig folytassák. Az 1520. kánont a 18. k. szerint nem lehet kiterjesztőleg értelmezni, mivel az a felek szabadságát lehatárolja abban a tekintetben, hogy percselekményeiket tetszőleges időpontra helyezzék; B) az 1520. k. szó szerinti értelmezésében az akadály akkor is, ha nem nyomós, elégséges ahhoz, hogy a perfolyamat megszűnését kizárja, még ha minden egyéb percselekmény hiányzik is; C) amiatt az ok miatt, amelyre a kánonjogi előírás épül, amely nem más, mint a hallgatólagos keresetvisszavonás jogvélelme (renuntiatio instantiae). 5. A megszűnés megakadályozása az egyik fél cselekvése által Percselekmény alatt értünk minden közvetlen vagy közvetett pert alakító tevékenységet, akár a bíróság, akár a felek részéről, melynek feltételeit és hatását a perjog szabályozza. Ehhez tartozik minden olyan, a bíróság hatáskörébe tartozó megbízás, amely a kivonatok és leiratok továbbítására, a perbeli képviselő vagy ügyvéd megbízására, bizonyítékok beterjesztésére, leiratokra és a kötelékvédő észrevételeire vonatkozik stb. és ezzel együtt ide tartozik minden tevékenység, amely a jogvita megalapozását, továbbvitelét és elintézését szolgálja.
