Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A püspökökre vonatkozó egyházfegyelmi szabályok a Dionysio-Hadriana gyűjteményben
94 SzuROMi Szabolcs Anzelm d. A Szardikai Zsinat VI. kánonja a püspöki tisztség tekintélyét védi, amikor leszögezi, hogy faluba, vagy kis városba ne nevezzenek ki püspököt, hiszen ezeknek az ellátására elegendő egy presbiter, amennyiben azonban a falu, vagy város fejlődése a későbbiekben ezt szükségessé teszi, nevezzenek ki püspököt.57 Ez a kánon valójában a plébániák kialakulásának intézménytörténeti tanúja.58 e. Végül találkozunk olyan intézkedésekkel, melyek a püspökség javaival való diszponálást szabályozzák. Az Antióchiai Zsinat XXIV. kánonja fontosnak tartja hangsúlyozni a püspök vagyona és az egyházmegye vagyona közti különbséget.59 Személyes javaival ő rendelkezik és örököseit is ő jelöli meg. Az egyházmegye vagyonát is ő kezeli, sőt maga is részesedhet belőle, azonban ezeket a javakat kötelessége egyházmegyéje javára fordítani, a földeken jól gazdálkodni, halálakor pedig az egész egyházi vagyonnak továbbra is az egyház tulajdonában kell maradnia.60 A későbbi gyűjtemények, különösen azok, amelyek a gregoriánus reformszellem hatása alatt állnak, nagy hangsúlyt fektetnek az egyházi javak admonente. Secundo vero synodus fiat idus Octobris, id est, quinto decimo die mensis Octobris, quem Hyperberataeon Graeci cognominant. In ipsis autem conciliis adsint presbyterri, et diaconi, et omnes qui se laesos existimant: et synodi experiantur examen. Nullis vero liceat apud se celebrare concilia, praeter eos quibus a metropolitanis videntur esse iura commissa.” Uo. coi. 163. 57 „Licentia vero danda non est ordinandi episcopum aut in vico aliquo, aut in modica civitate,cui sufficit unus presbyter, quia non est necesse ibi episcopum fieri, ne vilescat nomen episcopi et auctoritas. Non debent illic ex alia provincia invitati facere episcopum, nisi aut in his civitatibus quae episcopos habuerunt, aut si qua talis, aut tam populosa civitatis, quae meretur habere episcopum. Si hoc omnibus placet. Synodus respondit: Placet.” Uo. coi. 178. 58 A kérdés intézménytörténeti hátteréhez vö. GAUDEMET, J., Église et cité. Histoire du droit canonique, Paris 1994. 228-237. 59 CII „...Manifesto vero sint, quae pertinere videntur ad Ecclesiam, cum notitia presbyterorum et diaconorum qui circa ipsum sunt: ita ut agnoscant, nec ignorent, quae sint Ecclesia propria, nec eos aliquid lateat. Ut si contigerit episcopum migrare de saeculo, certis existentibus rebus, quae sunt Ecclesiae, nec ipse collapsae depereant, nec quae propria probantur episcopi, sub occasione rerum pervadantur Eclesiae. Iustum namque, et acceptum et coram Deo et hominibus, ut sua episcopus quibus voluerit, derelinquat, et quae Ecclesiae sunt, eidem conserventur Ecclesiae, ut nec Ecclesia aliquod patiatur incommodum, nec episcopus sub occasione proscribatur Ecclesiae, et in causas incidant, qui ad eum pertinent, et ipse post obitum maledictionibus ingravetur.” Uo. coi. 164. 60 Antióchiai Zsinat XXV. kánon: Cili. „Episcopus ecclesiasticarum rerum habeat potestatem, ad dispensandum erga omnes qui indigent, cum summa reverentia et timore Dei. Participet aute et ipse quibus indiget, si tamen indiget, tam suis, quam fratrum, qui ab eo suscipiuntur, necessariis usibus profuturis, ita ut in nulla qualibet, occasione fraudentur, iuxta sanctum Apostolum sic dicentem:Habentes victum et tegumentum, his contenti sumus. Quod si contentus istis minime fuerit, convertat autem res Ecclesiae in suos usus domesticos, et eius commada vel agrorum fructus, non cum presbyterium conscientia diaconorumque pertractet, sed horum potestatem domesticis suis, aut propinquis, aut fratribus, filiisque committat: ut per huiusmodi personas occulte caeterae laedentur Ecclesiae, synodo provintiae poenas iste persolvat. Si autem et aliter accusetur episcopus, aut presbyteri qui cum ipso sunt, quod ea quae pertineant ad Ecclesiam, vel ex agris, vel ex alia qualibet ecclesiastica facultate sibimet usurpent, ita ut ex hoc affligantur quidem pauperes criminationi vero blasphemiis tam sermo praedicationis, quam hi qui dispensant, taliter exponantur: et hos oportet corrigi, sancta synodo, id quod condecet, approbante.” Uo. coi. 164-166.
