Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Jan Hendrix, Matrimonii forma extraordinaria (1116. Kánon) - A házasság rendkívüli formája - Forrás: Periodica 1995
62 Jan Hendrix pápai bizottság 1984-ben adott válaszából1. A Kódex a polgári házasságot csakis úgy tekinti, mint olyan jogi tényt, melyből (tisztán) polgári hatások erednek (1686. kán.), és amelyből negatív kánoni hatások származhatnak, mint a szabálytalanság (1041. 3.p.) vagy az önmagától beálló felfüggesztés büntetése (1394, 1. §).z Vannak akik úgy vélekednek, hogy a kánoni formára kötelezettek polgári házassága nem létező (inexistens).1 2 3 Ezt a véleményt megerősíti valamiképpen az idézett válasz is, mely szerint nem szükséges az okirati eljárás abban az esetben, ha nyilvánvaló, hogy a felek nem tartották meg a kánoni formát. Ellenben vélelmezzük, hogy valódi házassági beleegyezés áll fenn, jóllehet a házasság érvénytelen volt a formahiány miatt (1107. kán), és a házasság érvényesíthető a belegyezés megújítása nélkül (1163. 1. §). A polgári hatóság előtt kötött házasság gyökerében orvosolható (1163. 1. § vö. 1100.; 1107.; CIC 1917 1139., 1. §). A polgári házasságkötés néha olyan hivatalos forma, mely szerint olyanok kötik meg házasságukat, akik a kánoni formára kötelezettek, de felmentést kaptak alóla (1127. 2. §). Sőt, bizonyos körülmények között, érvényes a krisztushívők közti polgári házasságkötés, úgy mint a rendkívüli formában kötött házasság. Elégséges, ha a dolog úgy áll, hogy a rendkívüli forma szerint a házasulandók megköthetik házasságukat. Az Egyház tehát lelkipásztori és közigazgatási tevékenysége során a polgári házasságkötésben is találhat olyan természetes elemeket, melyek elégségesek bizonyos esetekben. II. János Pál pápa a Familiaris Consortio kezdetű apostoli buzdításában azon katolikusokról, akik csak polgárilag kötöttek házasságot, a következőket írta: „Az ilyenek nem azonosíthatók minden további nélkül azokkal, akik a kötelék nélküli szabad szerelemben élnek, mert legalább bizonyos mértékben vállalnak egy adott és valamennyire stabil életformát, ámbár gyakran fenntartják maguknak a válás lehetőségét. Amikor a házastársak azt akarják, hogy az állam nyilvánosan ismerje el e köteléket, késznek mutatkoznak arra, hogy az előnyökkel együtt a kötelezettségeket is vállalják”.4 Ezért azoknak a polgári házassága, akik a kánoni formára kötelezettek, inkább nevezhető jogilag hatástalannak (inefficax)5, semmint nem létezőnek. A nem létező házasság kifejezés nem tűnik szerencsésnek. 1 Pont. Commissio Cic Authentice Interpretando, Responsa 11 iulii 1984, in AAS 76 (1984) 747: „Vajon azoknak a személyeknek a szabad állapota bizonyításához, akik jóllehet a kánoni formára kötelezettek, polgári házasságot kíséreltek meg, vagy nem katolikus közreműködő előtt kötötték meg azt, szükséges-e az 1686. kánon által előírt okirati eljárás, vagy elégséges az 1066-1067. kánonok szerinti házasság előtti vizsgálat (jegyesvizsgálat). A válasz nemleges a kérdés első, igenlő a kérdés második felére”. 2 Lásd K. BOCCAFOLA, Gli impedimenti relativi ai vincoli etico-giuridici tra le persone: affinitas, consanguinitas, publica honestas, cognatio legalis, in AA.Vv., Gli impedimenti al matrimonio canonico (Città dei Vaticano 1989) 203-217, különösen a 213-215 old. 3 Az ezzel kapcsolatos véleményeket lásd FUNGHINI egyik kommentárjában, 1988 június 30, in Monitor Ecclesiasticus 114 (1989) 309-319 (ennek az ítéletnek az összefoglalóját lásd in F. Della ROCCA, Diritto matrimoniale canonico, harmadik, átdolgozott kötet (Padova 1992) 132. szám). 4AAS 74(1982) 183. 5 C. FUNGHINI, az idézett ítélet, in F. Della ROCCA, Dirritto matrimoniale canonico (vö. 3. p,), 303.
