Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: A keleti vegyesházasságok törvényes formái (CIC 1127. kán. 1. §) - A hatályos latin normatíva ökumenikus vetületei
A KELETI VEGYESHÁZASSÁGOK TÖRVÉNYES FORMÁI (CIC 1127. KÁN. 1. §) 59 sából kiindulva próbálták az egyház hatásköréből kivonni a keresztények közötti házasságokat. E veszély érthetővé teszi, hogy a latin doktrína a legutóbbi időkig miért tartózkodó a papi áldás illetve általában a liturgikus cselekmények érvényességi feltételként való kikötésével szemben. Ma azonban, miután tisztázódott és teológiailag biztos tanná vált a fentebb említett inszeparabilitás tétele, felmerül a kérdés, hogy az egyház közvetítő szerepének nem elégséges kidomborítása vajon nem éppen ugyanazon szekularizmus enyhébb formáinak nyit-e más irányból teret, amelynek leküzdésére a gallikanizmus fenyegetésének idején kényszerűségből háttérbe kellett szorítani az egyház közvetítő szerepének a házasság szentségi struktúrája szintjén történő megjelenítését? A latin és keleti tradíció tézisének kölcsönös szem előtt tartása úgy tűnik mindkét fél számára indikátorként működhet. A konszenzus elmélet lehetővé teszi a keletiek számára, hogy e kérdésben összhangba kerüljenek a természet- joggal és egyes saját jogforrásaikkal,37 míg az új keleti jog a latin doktrína számára is nyilvánvalóvá teszi, hogy a konszenzus elmélet nem zárja ki a szent szolgálattevő valódi társ-létesítőként (co-agens) történő elismerését,38 ami révén az egyház közvetítő szerepe és így a házasság szakrális jellege oly mértékben jeleníthető meg, amelyre a mai latin szabályozás nem alkalmas. * * * Ezen távolabbi kitekintés helyett, munkánk lezárásaként talán helyesebb a címben megjelölt konkrét kánonra koncentrálni figyelmünket. Ha esetleg nem is tűnik célszerűnek a papi áldást általánosságban a házasság szentségi struktúrája részeként előírni a latin egyház számára, mindenképpen kérdéses, hogy az vajon nem elengedhetetlenül szükséges-e az a jelen cikkben vizsgált 1127. kán. 1. §-a esetében? Ha figyelembe vesszük, hogy az ortodox fél szemében a házasság csak papi áldás elnyerése esetén szentségi jellegű, a benedikció keleti vegyes házas37 Lásd 31. jegyzet. 38 E vonatkozásban igen jelentős a Keleti Kongregáció által kiadott keleti liturgikus utasítás idevonatkozó deklarációja is, mely szerint áldást adni annyit jelent, mint a papi megszentelő hatalom erejében a szentség valódi kiszolgáltatójaként közreműködni („benedire significa fungere da vero ministro del sacramento”), azon célból, hogy a jegyesek Isten által egyesíttes- senek a Krisztus és az Egyház közötti felbonthatatlan jegyesi kapcsolat képmására, s hogy a szentségi kegyelem által egymásnak szentelődjenek”; lásd: CONGREGAZIONE PER LE CHIESE ORIENTALI, Istruzione per l’applicazione déllé prescrizioni liturgie he del CCEO, Cittá del Vaticano 1996, n. 82, 66.
