Kánonjog 2. (2000)

KÖNYVSZEMLE

144

Könyvszemle

dottá, azaz a házasságot a felek szabadon adott beleegyezése hozza létre („nuptias... non concubitus, sed consensus facit” Dig. 35. 1. 15). Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a separatio (elkülönítés, vagy „válás”), sohasem foglalta magában az újraházasodás lehetőségét, hanem a házas feleket választotta egymástól el valamely bűn következtében. Véleményünk szerint, bár tartalmilag hozzávetőlegesen fedi a separatio tartalmát, mégsem szerencsés az „ágytól és asztaltól való elválasztásként” említeni hiszen az egy magyar magánjogi kifejezés, amelyet az 1894. évi 31. törvénycikk vezetett be. Ugyanígy aggályos a „bontó okok” szókapcsolat használata is. Hangsúlyozzuk, hogy ugyan a vérfertőző kapcsolat ténylegesen a házasság érvénytelenségének kimondásához vezetett, hiszen ez következett a vérrokonság akadályából, azonban a nyugati egyházban a házasságtörés önmagában nem jelenthetett elégséges alapot a házasság eredeti érvénytelenségének a kimondására, csak a separatio elrendelésére. Georges Duby véleménye, mely szerint a Decretum Burchardi Wormatiensis ezt lehetővé tenné téves, mivel a szövegben mindig következetesen separatio szerepel és nem szól az újraházasodás lehetőségéről (Vö. Szuromi Sz.A., „Az első három Esztergomi Zsinat és a magyarországi egyházfegyelem a XII. században” in Magyar Könyvszemle 115 (1999) 390.).

Balogh Elemér művének közreadásával a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézete valóban alapművet jelentetett meg, amelynek segítségével képet alkothat az olvasó nemcsak a középkori bajor egyházi bíráskodásról, hanem általánosságban a középkori egyházi bíróságok működéséről. Ez a kötet kiinduló alapja lehet a további területeken folyó bírósági gyakorlat felkutatásának és rendszerezésének, illetve segítséget nyújthat a magyarországi egyházi viszonyok és az azokra gyakorolt külső hatások eredetének megállapításában.

SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem.