Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bíró erkölcsi bizonyossága az ítélet kimondásakor
A BÍRÓ ERKÖLCSI BIZONYOSSÁGA 25 Lüdicke, akik a kánon középkori forrásainak jelentését tartják szem előtt26, azt állítják, hogy itt az acta főként a felperes kérelmeit jelenti, de a másik fél kifogásait is27. A hatályos kánon szövegének magyarázatában ez utóbbi vélemény nem látszik elfogadhatónak, már azért sem, mert II. János Pál pápának a Rota Romanához intézett 1980. február 4-i beszédében28 ebben az összefüggésben olyan aktákról (alti) van szó, amelyekben a bizonyítékokat meg lehet keresni, vagyis peres iratokról. Ez nem jelenti azt, hogy a bírónak egyszerűen el kellene fogadnia azokat az állításokat, amelyek az iratokban találhatók. Kritikai érzékkel értékelnie kell őket29. A mondottak ellenére kétségtelen, hogy a bíró döntésének egész erkölcsi bizonyossága a peres eljárás teljes dinamikájának összefüggésében helyezkedik el. Az 1608. kánon 4. §-ának fényében, amely szerint a bírónak akkor is döntenie kell, ha nem tud eljutni erre a bizonyosságra, ennek a kánonnak az 1. §-a azt kell hogy jelentse, hogy a morális bizonyosság nem szükséges minden döntéshez, hanem csak az olyanhoz, amely helyt ad valamilyen keresetnek, akár főkeresetnek, akár viszontkeresetnek, akár olyan keresetnek amely mellékes kérdésre vonatkozik. Vagyis az erkölcsi bizonyosság az olyan ítélethez szükséges, mely a perkérdésre igenlő választ ad30. Erre a tényre tekintettel különösnek tűnhet, hogy az 1608. kánon 4. §-a a jogkedvezményt élvező ügyek kapcsán - és ilyenek a házasság érvényességéről szóló (vö. 1060. k.) ügyek is, melyekben éppen a külső elemei szempontjából megfelelően megkötött házasság az (vö. 124. k. 2. §), amelyet ez a kedvezmény megillet - kijelenti, hogy azok kivételt jelentenek az általános szabály alól. Első pillantásra úgy tűnik, hogy az általános szabály, amely szerint az erkölcsi bizonyosság az igenlő ítélethez szükséges, éppenséggel érvényes a házassági ügyekre is, melyekben a perkérdést általában így fogalmazzák: "Bebizonyult-e a házasság érvénytelensége..." (An constet de nullitate matrimonii...). Mégis lehetséges, hogy egyes perekben a külső elemei szempontjából szabályosan megkötött 26 Vö. Clem 5.11.2. 27 Lüdicke, ad. c. 1608, in Münsterischer Kommentar (vö. 1. jegyzet), Term. Einf. vor 1400/2 (Anträge); 1608/4, nr. 8. 28 AAS 72 (1980) 175 („II Giudice deve ricavare tale certezza «ex actis et probatis». Anzitutto «ex actis» poiché si deve presumere che gli atti siano fonte di verità. Percio i il Giudice, seguendo la norma di Innocenzo III, «debet universa rimari», cioè deve scrutare accuratamente gli atti, senza ehe niente gli sfugga”). 29 Vö. AAS 72 (28. jegyzet). 30 Vö. Lüdicke, ad. c. 1608, in Münsterischer Kommentar (vö. 1. jegyzet), 1608/1, nr. 2; Diego-Lora, Comentario al c. 1608 (vö. 1. jegyzet), 1538 („los §§ 1 y 2, aunque no hagan de ellő mención expresa, están contemplando la sentencia que responde afïr- mativamente a las dudás formuladas en la litiscontestación según resulta prevalentemente de las peticiones que el actor expresó en su demanda”). Amikor az 1608. k. 1. §-a erkölcsi bizonyosságot kíván „bármely ítélet kimondásához”, ez arra utal, hogy az 1917-es C1C előtt egyes esettípusokra (büntető, házassági, stb. ügyek) nagyobb fokú bizonyosságot kívántak, mint másokra: ez a különbségtétel már nem létezik. Ez azonban nem jelenti, hogy az elutasító ítéletekhez is erkölcsi bizonyosság kellene. Vö. E. A. McCarthy, De certitudine morali quae in iudicis animo ad sententiae pronuntiationem requiritur, Romae 1948, 25-55. 110; Grocholewski, La certezza morale (vö. 1. jegyzet), 43.
