Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Vladimír Filo: Homília, mint a fölszentelt személyek sajátos feladata
10 Vladimír Filo A zsinat meg nem értésének következményei ebben a kérdésben is megmutatkoztak: a klerikusok világiasodásában és a világiak klerikalizálódásában. Vannak még papok, akik 30 évvel a zsinat után az eucharisztikus áldozatban azt végzik, ami a lektorok vagy az akolitusok feladata. De vannak olyan esetek is, amikor a papok mondanak le olyan feladatokról, amelyeket elsősorban nekik kell elvégezni, mint pl. az áldoztatásnál, amikor ok nélkül küldik áldoztatni a rendkívüli kiszolgáltatót. Ez csak az egyházi élet egyik —liturgikus— területe. A megbízások és a feladatok felcserélése az Egyház életében más területeken is tapasztalható. I. A Római kúria nyolc dikasztériuma Rendelkezése Bár a zsinat rendelkezései igen világosak, mégis úgy tűnik, mintha bevittek volna az Egyház életébe valamilyen könnyelműséget, főleg amikor ezeknek a rendelkezéseknek a betartásáról van szó. Legalábbis egyesek ezt így kezdték értelmezni. A helyzet olyan komollyá vált, hogy szükség volt kiadni egy rendelkezést (utasítást)' a már létező törvények betartásával kapcsolatban. A Római kúria nyolc dikasztériuma1 2 négy évi munka után kiadta a Instructio de quibusdam quaestionibus circa fidelium laicorum cooperationem sacerdotum ministerium spectantem-ei,3 amelyet a Szentatya 1997. augusztus 13-án „in forma specifica,, jóváhagyott és közzétételét elrendelte. A Rendelkezés küldetéséről ezt olvassuk: „A jelen dokumentum célja egyszerűen annyi, hogy világos és kötelező válaszokat adjon arra a sok, sürgető kérdésre, melyeket a Dikasztériumainkhoz püspökök, papok és világi hívők terjesztettek föl, akik föl nem szentelt hívők „lelkipásztori,, tevékenységének új formáival találkoznak egyházmegyéjük és plébániájuk területén. Sok esetben ugyanis olyan gyakorlatokról van szó, melyek jóllehet szükséghelyzetekből és lelkipásztori szolgálatban való nagylelkű segíteni akarásból adódtak, mégis nagyon súlyos, negatív következményekkel járhatnak az igazi egyházi közösség értelmezése tekintetében,,.4 Elvként hangsúlyozza, hogy a fölszentelt személyek szolgálatát nem lehet helyettesíteni nem fölszentelt személyek szolgálatával és a nem fölszentelt személyek csak együttműködhetnek velük, meg lehetnek híva, de mindig csak a jog előírásai szerint.5 1 Rendelkezések, utasítások (instructiones) a 34. kán. l.§-a szerint, „a törvények előírásait világítják meg, és a végrehajtásuk során követendő szempontokat fejtik ki és határozzák meg, azok számára adják, akiknek gondoskodniuk kell arról, hogy a törvényeket végrehajtsák. Ezek tehát őket kötelezik a törvények végrehajtásuk során.,, 2 A Klérus Kongregációja, A Laikusok Pápai Tanácsa, A Hittani Kongregáció, Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció, A Püspöki Kongregáció, A Népek Evangelizációjának Kongregációja, Az Istennek Szentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációja, A Törvényszövegeket Magyarázó Pápai Tanács. 3 Rendelkezés néhány olyan kérdésben, mely világi hívőknek a lelkipásztorok szolgálatában való együttműködéséből fakad (Római Dokumentumok VI), Budapest 1998. 4 Rendelkezés (vö. 3. jegyzet), 9-10. 5 Vö. Rendelkezés (vö. 3. jegyzet), Teológiai Elvek, nn.3-4., 13-15.
