Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-39. kk.)
58 Szabó Péter A rítusváltásról szóló értesítés hitelességének bizonyítása végett abban meg kell jelölni azt a tényt is ami a státusz megváltoztatására képesítést adott. Ez például házasságkötés esetén a megfelelő anyakönyv iktatószáma, amely igazolja a vegyes rítusú házasságból fakadó automatikus átlépésre való jogosultságot. Amennyiben a jogosultság alapja az illetékes hatóság (két megyéspüspök, esetleg a Keleti Kongregáció) által kibocsájtott egyedi intézkedés lenne, annak iktatószáma közlendő. Tekintettel a rítusváltoztatások kis számára, könnyen kivitelezhető, ugyanakkor a jogbiztonságot jelentősen növelő tényező lenne, ha a részleges jog -a házassági anyakönyvezésnél megszokott módon- azt is előírná, hogy a keresztelés helye szerinti paróchus külön okiratban jelezze vissza az értesítés vételét és az anyakönyvi bejegyzés foganatosítását. IV. A RÍTUSTÖRVÉNYEK RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA Minthogy az eddigi gondolatmenet elég sok részletkérdésre kitért, a gyakorlati alkalmazás kedvéért érdemes a legfontosabb egyetemes rítusszabályokat összefoglalni. 1) Tizennégy éven aluli gyermekek keresztsége esetén a gyermek a katolikus apa rítusát követi, hacsak az formális akaratnyilvánítással azt nem kéri, hogy a gyermek az anya szerinti katolikus egyházba nyerjen felvételt. Ezt 1991. október 1 -je óta immár keleti katolikus férfi is kérheti, akár a latin egyházba való keresztelés javára is. (Minthogy a keresztség ceremóniája önmagában már nem képez a hovatartozás melletti elégséges érvet, a szóban forgó akaratnyilvánítást írásos formában kell rögzíteni.) Amennyiben a gyermek férjezetlen anyától születne, vagy vegyes házasság esetén csak az anya volna katolikus, a tizennégy éven aluli keresztelkedő az anya rítusát követi. Ha ismeretlen szülőktől származna, akkor a gondozásukkal megbízott személy rítusát követi, míg a nem keresztény szülők ugyanilyen korú gyermeke a keresztség kapcsán a katolikus nevelést felvállaló személyét (CCEO 29. kán.). 2) A tizennégyedik életévét betöltött személy -ellentétes pápai részleges jog hiányában- szabadon választhatja meg, hogy melyik sajátjogú egyházhoz kíván csatlakozni (CCEO 30. kán.). 3) Egy katolikus személy „rítusának” érvényes megváltoztatásához általában az Apostoli Szentszék külön engedélyére/beleegyezésére van szükség, amely közreműködés azonban adottnak tekintendő, ha a rítusváltoztatásban érdekelt két sajátjogú egyház két érintett egyházmegyéjének van egymást fedő területe és azok megyéspüspökei írásba adják egyetértésüket (CCEO 32. kán.). 4) Keleti katolikus egyházhoz tartozó férfi vegyesrítusú házassága kapcsán is csak az előbb említett szentszéki illetve megyéspüspöki felhatalmazás erejében léphet át más keleti katolikus-, illetve a latin egyházba. A latin rítusú felek (tehát mind a férj mind a feleség) továbbá a keleti rítusú feleség ellenben magánál a jognál fogva vannak képesítve a házastársuk rítusára való egyszeri áttérésre, akár a házasságkötéskor, akár a házasság fennállása idején. A kötelék törvényes megszűnése esetén -és csak akkor- ugyancsak magánál a jognál fogva képesítettek az eredeti rítusukra való visszatérésre is (CCEO 33. kán. - CIC 112. kán. 1. § 2 °).
