Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-39. kk.)
56 Szabó Péter ség végett- célszerű annak a hatóságnak (és esetleg a tanúknak) is aláírnia, akik előtt a nyilatkozat történik.105 Amennyiben egy átlépésnél tizennégy éven aluli gyermek vagy a házastárs státusza is változna, e tények ugyanazon okiratban is feltüntethetők, természetesen a házastárs aláírásának mellékelésével. A sajátjogú egyháztagságra vonatkozó szabályozásnak sarokpontja a tagság bizonyíthatósága. A latin törvénykönyv erre vonatkozóan sem ad teljes körű szabályozást.106 Mint ismeretes, a keresztséget rendes körülmények között más rítushoz tartozó szülők gyermekei számára nem szabad kiszolgáltatni. (Ez alól kivétel természetesen az az eset, amikor valaki saját rítusú pásztor hiányában más rítusú klerikusra van rábízva, mint saját pásztorra; vö. CCEO 916. kán.) Ahol két különböző szertartású plébánia területe egybeesik és valamely törvényes oknál fogva mégis latin papnak kellene egy olyan gyermeket megkeresztelnie akinek a keresztelésére a görög katolikus paróchus illetékes, vagy megfordítva: görög katolikus pap keresztel olyan gyermeket aki esetében a latin plébános lenne illetékes, a keresztelőnek a keresztséget folyószám nélkül kell anyakönyveznie. Egyidejűleg pedig a keresztelés adatait köteles megküldeni a keresztelésre illetékes szertartású papnak, aki folyószámmal anyakönyvezi ugyanezen keresztelést. A folyószám nélküli keresztelési bejegyzés feljegyzések rovatába beírandó, hogy a megkeresztelt az apa rítusát követi, tehát az „x” sajátjogú egyházhoz tartozik. A folyószámmal rendelkező anyakönyvi bejegyzésben pedig azt kell feltüntetni, hogy a keresztséget hol szolgáltatták ki. Minden további anyakönyvi ügyvitelre csak a folyószámmal anyakönyvező, saját rítusú paróchus illetékes.107 108 Vegyes rítusú házasság esetén a keresztelést azon rítus papjának kell végeznie, amely szülő rítusához a gyermek tartozni fog. Mint mondottuk, ellentétes tartalmú formális nyilatkozat hiányában ma ez mindig az apa szerinti egyház papja. Amennyiben külön nyilatkozat hiányában valamely jogos oknál fogva mégis az anya szerinti szertartásban szolgáltatnák ki a szentséget, a kiszolgáltató pap az imént leírt módon lenne köteles az anyaköny- vez(tet)ést bonyolítani. Ha nemkatolikus keresztény egyházban vagy egyházi közösségben megkeresztelt személy veszi fel a teljes közösséget az egyházzal, annak adatait a felvétel időpontjában kell rögzíteni, ma ugyancsak a keresztelési anyakönybe. Ilyenkor az összes rovat kitöltendő, valamint azt is be kell írni, hogy a személyt milyen vallásban keresztelték. (A feljegyzés rovatba beírandók az esetleges házasságkötés és bérmálás adatai is.) A szülővel átvett kiskorú külön folyószám alatt anyakönyvezendő. A nem katolikus templomban keresztelt, de katolikusként nevelt gyermeket az elsőáldozás alkalmával kell a keresztelési anyakönybe bejegyezni.'08 105 Vö. POSPISHIL, The Law (vö. 46 jegyzet), 41. 106 A CIC 535. kán. 2. §-a említi ugyan a rítusváltoztatás anyakönyvi regisztrálásának kötelezettségét, de nem szól annak keresztség kapcsán történő kötelező bejegyzéséről. 107 Egységes Katolikus Anyakönyvezési Szabályzat [a továbbiakban: EKASZ], Budapest 1988, 15. §, 23-24; vö. Hajdúdorogi EK n. 470/1959; valamint: Magyar Katolikus Püspöki Kar, Körlevél, 1974. IX. 12, 12, no. 4. 108 EKASZ 17. §, 23.
