Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-39. kk.)
Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint 43 egy kánonjának szövege azt kifejezetten jelzi).37 Mindezek tükrében nézetünk szerint nincs elégséges alapunk azt állítani, hogy a CIC 111. (és még kevésbé a 112.) kánonjának címzettjei, azaz alárendeltjei lettek volna a keleti katolikusok. Másrészt az 1983 után keletkezett probléma szorosan összefüggött a korábbi keleti jog hiányos kihirdetésével is. Minthogy a C1CO szerinti keleti szentségjog sosem lépett hatályba, az a korábbi közös gyakorlat, mely szerint a gyermekek vegyes rítusú házasság esetén szükségszerűen az apa rítusát követték, a keletiek tekintetében is a CIC 1917 756. kán. 2. §-án alapult, mint kisegítő jogszabályon. Csakhogy ezt a normát a CIC 1983 6. kán. 1° -mint a régi latin kódex részét- hatályon kívül helyezte. Ebben az esetben tehát a korábbi interrituális gyakorlat alapját képező egyetlen -éppenséggel a hatályon kívül helyeződő latin kódexben található- norma formális megszűnése után kérdésessé vált, hogy a keleti katolikusok tekintetében a CIC 756. kán. 2. §-a helyett milyen jogszabály alapján kell a vegyes rítusú családok keresztelendő gyermekeinek hovatartozásáról dönteni. Bár nézetünk szerint a CIC keleti jogra gyakorolt közvetlen módosító hatásának imént idézett (ki)tág(ító) interpretációja nem helytálló, egy keleti katolikus apának 1983 november 27-e és 1991. október 1 -je között felesége nyomán latin szertartás szerint keresztelt gyermeke -amennyiben az erre vonatkozó szándék ellenkezője nem nyilvánvaló- mégis a latin egyházhoz tartozik. Eltekintve a fentebb említett fogalmazásmódbeli következetlenségétől, noha CIC 111. kán. 1. §-a már direkt módon nem kötelezhette a keletieket, az mégis alkalmazható volt rájuk. A CIC 1917 756. kán. 1. §-ának hatályon kívül helyezése nyomán ugyanis a keleti jogban valódi joghézag keletkezett,38 39 aminek kitöltésére a keleti kódex hatályba lépéséig még a latin jog is alkalmazható volt mint lus suppletivumv> Lényegében hasonló eredményre jutunk akkor is, ha a szóban forgó jogszabály jellegéből indulunk ki. Minthogy olyan megengedő törvényről van szó, mely valójában az alanyi jogi szféra kiszélesítését eredményező kedvezményt tartalmaz, azzal -kifejezetten ellentétes saját fegyelmi norma hiányában- a keleti katolikusok is élhettek, annak ellenére hogy a szóban forgó normának (CIC 111. kán.) kifejezetten nem voltak címzettjei.40 Az 1991. október 1 -je utáni keresztelések esetében viszont -amennyiben az anya szerinti egyházba lépéshez immár a 37 Secretaria Status, Rescriptum ex Audentia Ss.mi, 26. XI. 1992, in AAS 85 (1993) 81. Értelmezéséhez lásd: 52. old. 38 Megjegyzendő, hogy a jog puszta megtartásának szokásából nem fakad törvényes jogszokás (vö. Erdő, Egyházjog [vö. 34. jegyzet], 78), így a 756. kánonra vonatkozó kölcsönös jogkövetés sem minősülhetett át ilyenné az említett kánon hatályon kívül helyezésének pillanatában. 39 Vö. Brogi, I cattolici (vö. 15. jegyzet), 218. A hatályos joghoz ellenben lásd: CCEO 1501. kán. 40 Ilyen értelmű korábbi szentszéki állásfoglalásokhoz lásd a CCEO 1492. kán .forrásait: Pontificium Consilium de Legum Textibus Interpretandis, CCEO auctoritate Ioan- nis Pauli PP. II promulgatus fontium annotatione auctus, Città del Vaticano 1995, 492. (Mellékesen megjegyezhető, hogy az 1917-es CIC 756. kán. 2. §-ának megszűnése után -esetleges részleges jog hiányában- a keleti katolikusok egymásközötti viszonyában is joghézag keletkezett. Noha ezen hívek a CIC 111. kán. 1. §-ának nem voltak címzettjei, mégis az ott kilátásba helyezett lehetőséggel -éppen annak kedvezmény jellege miatt- úgy tűnik, a keleti kódex hatálybalépéséig egymásközti kapcsolataikban is élhettek.)
