Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bíró erkölcsi bizonyossága az ítélet kimondásakor
24 Erdő Péter hézagok kitöltésének módját határozzák meg (vö. 19. k.)20. Ez nem jelenti azt, hogy a bíróknak az Egyházban általában joga lenne jogszabályok alkotására. II. János Pál pápa 1984. január 26-i beszédében (7. szám)21 kifejtette, hogy elsősorban a Rota Romana bíróságának feladata, hogy joggyakorlatával tisztázza az ítélőképesség (discretio iudicii; vö. 1095. k. 2°), a házasság lényegi kötelességei (vö. 1095. k. 3°) vagy a megtévesztés (vö. 1098. k.) témájával kapcsolatban nyitva maradt kérdéseket. A bíróknak ez a szolgálata, úgy tűnik, még a jogmagyarázat keretén belül helyezkedik el, s nem minősül bírói jogalkotásnak22. Ha azonban a magyarázat szabályainak alkalmazása és a joghézagok kitöltésére tett kísérlet ellenére még jogi kételyek maradnak, az erkölcsi bizonyosságról szóló általános elvet kell alkalmazni, vagy házassági ügyekben még konkrétabban: "kétség esetén a házasság érvényessége mellett kell állást foglalni" (in dubio standum est pro valore matrimonii; - 1060. k.). Az erkölcsi bizonyosság nem szubjektív vélemény. Objektiven megalapozottnak kell lennie. Ezt XII. Pius fentebb idézett beszédében is hangsúlyozza: „... ezt a bizonyosságot objektív bizonyosságnak kell felfognunk, vagyis olyannak, amely objektív okokra épül; nem olyan mint a pusztán szubjektív bizonyosság, mely egyik vagy másik személy érzésére vagy pusztán szubjektív véleményére alapul, vagy akár személyes hiszékenységére, felületességére vagy tapasztalatlanságára. Az ilyen objektívan megalapozott erkölcsi bizonyosság nincs meg akkor, ha olyan indokok szólnak az ellenkező állítás valósága mellett, melyeket egy egészséges, komoly és hozzáértő megítélés legalább valamilyen módon figyelemreméltónak nyilvánít, és amelyek ezért azt eredményezik, hogy az ellenkező állítást nem csupán abszolút lehetségesnek, hanem valamiképpen valószínűnek is kell minősítenünk.”23 Az ítélethozatal objektivitása tekintélyes szerzők szerint megkívánja, hogy a bizonyosság a felek és a felsőbb bíróságok felé is közvetíthető legyen az ítélet indoklása révén24. Az erkölcsi bizonyosság fokának problémájára a maga helyén még visszatérünk. Erről az erkölcsi bizonyosságról állítja a Codex, hogy "az iratokból és a bizonyítékokból" kell fakadnia (1608. k. 2. §). Az ex actis et probatis kifejezést az egyes szerzők különféleképpen magyarázzák. Az eltérés főként az ex actis szavak értelmezésében figyelhető meg. A szerzők nagy többsége szerint e kifejezés az iratokat, vagyis a peres okmányokat jelenti a régi jogi közmondás szellemében, amely szerint "ami nincs az aktákban, az nincs a világon" (quod non est in actis, non est in mundo)2S. Egyesek azonban, így Klaus 20 Vö. POMPEDDA, Studi di diritto processuale (vö. 1. jegyzet), 191. 21 AAS 76(1984) 648. 22 Vö. pl. Bonnet, De iudicis sententia (vö. 1. jegyzet), 76; Lüdicke, ad. c. 1608, in Münsterischer Kommentar (vö. 1. jegyzet), 1608/3, nr. 6. 23 AAS 36(1942) 340. 24 M. F. Pompedda, Studi di diritto processuale (vö. 1. jegyzet) 179; J. Llobell, La genesi della sentenza (vö. 1. jegyzet), 704. 25 Sacra Romana Rota, Decisiones seu sententiae, Roma 1909 kk., VIII, 238; vö. G. Zampetti, Prove - sentenza - appelli (vö. 1. jegyzet), 404.
