Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bíró erkölcsi bizonyossága az ítélet kimondásakor
20 Erdő Péter gazdagodott az utóbbi időben tekintettel a kánonjogra való teológiai reflexió fejlődésére, különösen pedig II. János Pál pápa Veritatis splendor kezdetű en- ciklikájára2. Mindezek alapján az alábbiakban a következő kérdésekre keressük a választ: Kerülhet-e lelkiismereti konfliktusba a bíró azért, mert egyrészt erkölcsi bizonyossággal kell ítélkeznie, másrészt azonban a perben a jog formális korlátokat szab azoknak az érveknek, amelyekre az ítélet alapulhat? Milyen okból támadhat ilyen konfliktus? Hogyan oldhatók fel az ilyen konfliktusok? Hogy mindezekre válaszolhassunk, először az erkölcsi bizonyosság fogalmát kell megvilágítanunk, azután meg kell vizsgálnunk annak helyét a különböző döntési helyzetek körében, végül pedig elemeznünk kell azokat a konkrét kánonjogi problémákat, melyek e tekintetben felmerülhetnek. I. AZ ERKÖLCSI BIZONYOSSÁG FOGALMA 1. A filozófiai háttér Az erkölcsi bizonyosság olyan fogalom, mely a skolasztikus filozófiában szilárdult meg. Ezért a megfelelő kánon magyarázatában is a filozófiai meghatározások és felfogások összefüggésében kell ezt a kifejezést értelmeznünk3. A bizonyosság fogalmának használata a skolasztikában eléggé többértelmű, hiszen olykor szubjektív értelemben használják annak kifejezésére, hogy az alanyban nincsen kétely (certitudo assensus), máskor viszont objektív értelemben fordul elő mint az ismeret tartalmának ontológiai minősége (certitudo rei cognitae)*. Aquinói Szent Tamás nemcsak az objektív és szubjektív bimatrimoniale canonico (Studi Giuridici 29), Cittá dei Vaticano 21994, 695-734; M. F. Pompedda, Studi di diritto processuale canonico, (Ateneo Romano della Santa Croce, Monografie giuridiche 9), Milano 1995, 174-192; C. de Diego-Lora, Comentario al c. 1608, A. Marzoa - J. Miras - R. Rodríguez-Ocana (ed.), Comentario exegético al Código de Derecho Canonico, Pamplona 1996, IV/2, 1537-1550; Z. Grocholewski, La certezza morale come chiave di lettura delle norme processuali, in In charitate JUSTITIA. Rivista Giuridica del Tribunale Ecclesiastico Regionale Calabro 5 (1997) 41- 77. 2 Az ide vonatkozó teológiai reflexiókhoz lásd foként E. Corecco, Valore deli ’atto «contra legem», in AaVv., La norma en el Derecho canónico. Actas del III Congreso Internacional de Derecho Canónico, Pamplona, 10-15 octubre 1976, Pamplona 1979, I, 839-859; R. Bertolino, «La libertà di coscienza e il diritto all’obiezione di coscienza nell’ordinamento giuridico della Chiesa», Id., II nuovo diritto ecclesiale tra coscienza dell’uomo e I'istituzione. Saggi di diritto costituzionale canonico, Torino 1989, 83-143; ID., L’obiezione di coscienza moderna. Per una fondazione costituzionale del diritto di obiezione (Collana di studi di diritto canonico ed ecclesiastico, Sezione ecclesiastica 9), Torino 1994; S. COTTA, Diritto e morale, in lus Ecclesiae 2 (1990) 419-432; V. TURCHI, L 'obiezione di coscienza nell 'ordinamento canonico, in Monitor Ecclesiasticus 116 (1991) 139-183; C. J. ERRÁZURIZ, Verità e giustizia, legge e coscienza nella Chiesa: il diritto canonico alla luce delTenciclica «Veritatis splendor», in Ius Ecclesiae 6 (1995) 277-292. 3 Vö. 1. Gramunt,- L. A. Wauck, Moral Certitude (vö. 1. jegyzet), 73. 4 Vö. W. Halbfass, Gewißheit /, in J. Ritter (Hrsg.), Historisches Wörterbuch der Philosophie, III, Basel (Darmstadt) 1974, 592.
