Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Vladimír Filo: Homília, mint a fölszentelt személyek sajátos feladata
HOMÍLIA, MINT A FÖLSZENTELT SZEMÉLYEK SAJÁTOS FELADATA 13 lehet belőle levezetni semmilyen jogot vagy kötelességet, hanem jogintézmény, ha a homíliára a Kódex kontextusában tekintünk.12 III. Homília és a liturgia Keresve a választ az adott kérdésre, tisztáznunk kell még, hogy az adott törvény tartalmaz-e lényeges elemeket vagy sem. A homília teológiai értelmezéséből kell kiindulnunk. A homília mint teológiai fogalom a Törvénykönyvben jogi nyelvre van fordítva, csakúgy mint a II. Vatikáni Zsinat tanítása valamint az ő ekkleziológiája is.13 A homíliát Krisztus és az Egyház hármas feladatában (munera) kell látni, a tanítóiban, megszentelőiben és kormányzóiban. Ezeket Krisztus végzi egy személyben mint próféta, pap és király. A homília itt különleges kapcsolatba kerül a prófétai, vagyis tanítói feladattal. Ez a feladat szoros kapcsolatban áll az üdvösség hirdetésével és magyarázatával, ami szavakban és tettekben valósul meg.14 Ennek a feladatnak teljesítése magában foglalja a hirdetés sokféle formáját, úgy az evangelizációt, tanulmányozást és természetesen a homíliát is, amely a liturgiához kötődik. A liturgia az Egyház nyilvános cselekménye, tehát nem magáncselekmény (vö. 837. kán.). A liturgia Jézus Krisztus papi feladatának gyakorlása (vö. 834. kán. 1. §). Homília egyrészt az Egyház tanítói feladatához tartozik, mivel az isteni ige szolgálatáról van szó, amellyel Jézus Krisztus prófétai feladatát gyakorolja, másrészt a liturgia része, az Egyház megszentelő feladatához is tartozik. Ezt a szent liturgia által teljesíti (vö. 834. kán 1. §). A világi krisztushívők a keresztség és a bérmálás által vesznek részt az Egyház prófétai, egyben megszentelői feladatában. Azok, akik részesültek az egyházi rendben, teljesítik ezeket a feladatokat nemcsak mint az Egyház tagjai, de mint olyanok is, akik Krisztushoz, mint főhöz tartoznak. Ezért Krisztusnak, a főnek a személyében (in persona Christi capitis) teljesítik a tanítói, megszentelői és kormányzói feladatot (vö. 1008. kán.). 1. A zsinat tanítása A 161. kán. 1. §-a szövegének az alapja a Sacrosanctum concilium, liturgikus konstitúció, amelynek az 52-ik pontjában olvassuk, hogy a homília, „melyben a liturgikus év folyamán a szent szövegekből kifejtik a hit misztériumait és a keresztény élet elveit, magának a liturgiának szerves része,,. A homíliáról a zsinati okmányok négy helyen írnak, ebből három található a Sacrosanctum concilium (24. 35 és 52. p.), és egy a Dei verbum (24.p.), kons- titúcióban. Elég, ha kiindulunk a Sacrosanctum concilium, liturgikus konstitú- cióból, hogy felismerjük a zsinat tanítását a homíliáról. A zsinat nem adott ün12 Vö. Fox, L 'omelia (vö. 7. jegyzet), 11. 13 Vö. Joannes Paulus II, const, ap. Sacrae disciplinae leges, magyar nyelvű szövegéhez lásd: Az Egyházi Törvénykönyv. A CIC hivatalos latin szövege, magyar fordítással és magyarázattal, (szerk. Erdő P.), Budapest31997, 41. 14 Vö. LG 12, 35; CD, 12-14; PO 1, 4, 13.
