Kánonjog 1. (1999)
KÖNYVSZEMLE
Könyvszemle 123 religiosis et missionariis (1991) 261-287.). A 668. kánon azért is fontos, mivel a 3.§-ban egy napjainkban sokszor szóba kerülő problémára tér ki: a társadalom- biztosítás kérdésére. Andrés szerint elégedettségre adhat okot, hogy a CIC sem itt, sem más helyütt nem szorgalmazza, de nem is akadályozza, hogy a szerzetesek valamely biztosítási rendszerhez csatlakozzanak (154). A szerzetesi intézményből való kilépés vagy elbocsátás sajnálatos esemény az adott intézmény életében, mindazonáltal ez is olyan cselekmény, aminek következményei érinthetik a világi bíróságokat. A 702. kánon l.§-sa szerint ezek a tagok nem követelhetnek az intézménytől semmilyen természetű ellenszolgáltatást az ott végzett munkájukért. Azonban már a 2.§. felhív a méltányos elbírálás megtartására. Ez jelenti a személy életkorának, egészségi állapotának, szakképzettségének, a szerzetes addigi tevékenységének és magának a kilépés indokának figyelembevételét. A kivált tag anyagi támogatását az intézmény anyagi erejének megfelelően úgy kell biztosítania, hogy az ne rójon aránytalan terhet az intézmény tagjaira, illetve a társadalmi beilleszkedésben segítséget nyújson (208-209). A II. Vatikáni Zsinat után egyre nagyobb teret nyertek a világi intézmények, amelyeknek tagjai nem feltétlenül fogadalommal vállalják magukra az evangéliumi tanácsokat. Hazánkban a rendszerváltással hosszú kényszerű szünet után újra lehetőség nyílt a hagyományos és az új formákat követő megszentelt élet intézményeihez és apostoli élet társaságaihoz tartozó közösségek működésére. Az újra induló rendek keresik a helyüket és szerepüket a magyarországi egyház életében, hogy alapítójuk szándékának, rendi hagyományaiknak is megfeleljenek, de választ tudjanak adni a kor, a társadalmi problémák és nem utolsó sorban az evangelizáció kihívásainak. D. J. Andrés könyve nagy segítséget nyújt ebben a folyamatban, hiszen a hatályos egyházjog ismertetésén keresztül választ ad azokra a nap mint nap felmerülő problémákra, amellyel az újra induló rendek szemben találják magukat. Különösen is megmutatkozik ez a világi jog előírásai és a szerzetesi intézmények életének találkozási pontjaiban. De ugyanezt mondhatjuk az intézmények irányítása, az ebben közreműködő testületek és tanácsok létrehozásának és működésének terén is. A könyv szerkezetében követi az Egyházi Törvénykönyvet. Minden magyarázat előtt megtaláljuk az adott kánon magyar fordítását. A szövegek tipográfiai elválasztása, a kurzív és félkövér betűk használata igen jónak mondható. A használatot tárgymutató is segíti (259-265), amely nemcsak a tárgyszót tünteti fel, hanem az ahhoz kapcsolható kánonokat is. A könyv elején megtaláljuk a témához kapcsolódó legfontosabb szakirodalmat (X1I-XIII. old.), illetve a szerző szerzetesjogi publikációinak listáját 1991-ig (XIII-XVI. old.). A most napvilágot látott kötet az Erdő Péter professzor által szerkesztett Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézete megújuló sorozatának egyik tagja, amely a Szent István Társulatnál megjelenő Egyház és jog című sorozat helyébe lép. A tervek szerint a Bibliotheca Instituti Post- gradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae sorozat négy alsorozatra fog oszlani (I. Institutiones, II Manualia, III. Studia, IV. Dissertationes), amelyek közül a jelen mű az Institutiones alsorozat második kötete.
