Kánonjog 1. (1999)
JOGGYAKORLAT - Csordás Eörs: Az alkoholizmus, mint a házasságkötés terheinek vállalására való képtelenség oka
Joggyakorlat 119 bizonyítható volt, hogy valamelyik fél a házasságkötéskor pszichikai okok miatt a házassági jogokat és kötelességeket illetően az ítélőképesség hiányában szenvedett. Nyilvánvaló az ítélőképesség hiánya is a beleegyezés érvényességét érinti. Az okok között szerepel a pszichózis, a neurózis, a személyiségi zavar, pszichoszexuális abnormitás, az alkoholizálás, a szerencsejáték stb. (vö. una coram Pinto, diei 30 maii 1986). Ez az ítélőképesség hiánya nem szükségszerűen akadályozza a vállalt jogok és kötelességek teljesítését a már megkötött házasságban! Inkább arról van szó -olvassuk a Rota egyik ítéletében-, hogy a törvényhozó megtiltja az ítélőképesség hiányában szenvedő személynek a jogok és kötelességek életre szóló vállalását (vö. una coram Rágni, diei 25 novembris 1985; una coram Rágni, diei 11 iunii 1991). Az ítéletekben a gondolatmenet a következő: miután a házasság életre szóló szövetség, amely szerződő felekre sajátos terheket ró, szükséges, hogy a felek elméletileg tisztában legyenek a házasságban vállalt kötelességekkel. A régi Kódex csak arról beszél, hogy a felek előtt legalább az ne legyen ismeretlen, hogy a házasság a gyermekáldásra irányul (vö. CIC-1917 c. 1082, §.l). Ez a házasság elsődleges céljával kapcsolatos. A II. Vatikáni Zsinat nyomán az új Kódex már nem állít fel rangsort a házasság céljait illetően. A felek előtt a többi cél sem lehet ismeretlen. Az alkoholizmus bizonyos fokán a szenvedélybetegben a felismerés képessége hiányzik. Nem szükségszerű, hogy általánosságban hiányozzék az ítélőképesség. A törvény szövegéből világos, a házasság semmissé nyilvánításához elégséges ha csak a házasság lényeges terheivel kapcsolatos ítélőképesség hiánya bizonyítható (vö. una coram Anné, diei 28 iunii 1965; una coram Sabattani, diei 24 februarii 1961; una coram Rogers, diei 22 februári i 1965; una coram Palazzini, diei 17 maii 1972; una coram Davino, diei 5 februarii 1975; una coram Di Felice, diei 17 ianuarii 1975; una coram Stankiewicz, diei 21 ianuarii 1982; una coram Agustoni, diei 16 februarii 1982; una coram Fiore, diei 6 novembris 1982; una coram Davino, diei 29 martii 1983; una coram De Lanversin, diei 19 novembris 1983; una coram Bruno, diei 18 decembris 1986). 3. „A házasság megkötésére képtelenek: 3.§ akik pszichikai természetű okok miatt a házasság lényegi kötelezettségeit nem tudják vállalni.” (vö. CIC c. 1095). Az Apostoli Szentszék Bíróságának egy 1989. március 1-én hozott ítéletében ezeket olvashatjuk: „Bíróságunk mindmáig a krónikus alkoholizmusból fakadó nehézségeket úgy tárgyalta, mint az ítélőképesség hiányából fakadóan az érvényes házassági beleegyezés kinyilvánítására való képtelenséget (CIC c.1095, n.2)” (vö. una coram De Lanversin, diei 1 martii 1989.). Az 1095. kánon 3. pontjában a törvényhozó képtelennek nyilvánítja a házasságra azokat, akik házastársi kötelességeket nem képesek vállalni. Míg az első két pont a beleegyezést érinti az értelem vagy akarat oldaláról, a harmadik pont esetében az értelem és akarat harmonikus együttműködésének hiányáról van szó. Felek tudják, ismerik a házassággal járó kötelezettségeket, terheket és szándékukban is áll azok teljesítése, de pszichikai okokból képtelenek (képtelen) azok teljesítésére.
