Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Pataky Arnold: «Állag, személy, természet» a christologiai vitákban
ezekkel kapcsolatos kérdések dogmatikai, történelmi avagy bölcseleti szempontból fontosabbak-e. Fontos kérdések dogmatikus szempontból, hiszen ha Jézus Krisztus nem pusztán isteni személy, avagy ha nincs tökéletes emberi természete, akkor nincs megváltás, nincs jogunk a természetfölötti életre, tehát végeredményben: nincs kereszténység. Érdekes kérdésekre akadunk az egy- háztörténelem szempontjából, hiszen betekintést nyújtanak évszázadok lelki világába. És nagyon fontos kérdések vetőd- nek fel bölcseleti szempontból is. Az ontológiának legkénye- sebb tételei épen, hogy mi az állag, lényeg, természet hypostasis, személy. És mondjuk ki: az első századok eret- nekségeinek történetében nem csekély szerepet játszik, hogy épen ezen fogalmakban nem uralkodott kellő szabatosság. Igen jellemző épen a nestorianismus történetében, hogy alexandriai szent Cyrillnek anathematismusain 430. végén megbotránkozott Antiochia pátriárkája, János és mégis ő az, aki 431. június havában megfogalmazza az efezusi zsinat hitvallását. Tisztázzuk mindenekelőtt ontológiának ide idevágó fogai- mait: mit jelent a lényeg, állag, természet, hypostasis és személy a mai keresztény bölcseletben? A lényeg (essentia) a dolognak első és gyökeres alkotó eleme («primum et radicale rei constitutivum»). Alkotó eleme, mert azzá teszi a dolgot, ami, nem pedig olyanná, amilyen, mint a járulékok. A logikai lényeghez mindaz tar- tozik, ami nélkül a dolog fel nem fogható; a metaphysikai lényeghez pedig, ami nélkül a dolog nem létezhetik. Az embernek logikai lényege, hogy eszes érzéki lény, méta- physikai lényege, hogy testből és lélekből álló lény. A logi- kai lényeg összeesik a dolognak tökéletes meghatározásával, egyes jegyeit a legközelebbi nem és a faji különbség teszik ■ minden jegy az egész tárgyat fejezi ki, bár egyenkint nem tökéletesen. A metaphysikai lényeg egy jegyből is állhat (az egyszerű lényeknél); ha azonban több jegyből áll, min- den jegy az egésznek más-más részét jelöli. Állag (substantia) mindaz, ami önmagában létezik és «ÁLLAG, SZEMÉLY, TERMÉSZET» A CHRISTOLOGIAI VITÁKBAN 83 6*
