Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Irodalmi értesítő

változott az egyesült román egyháznak másfélszáza־ dós gyakorlatán alapuló azon szokásjoga, mely a hypo- diákonátust, ép úgy, mint a lektorátust, nem tekintette há- zassági akadálynak, másrészt pedig megszüntette azon visz- szaéléseket is, melyek a magasabb rendek vétele után kötött házasságok körül kifejlődtek. A papok ilyen nősülésével szemben ugyanis a kánonok szigorú alkalmazását sürgeti és bizonyos, hogy ezen kánonok alatt a Congregatio nem a román egyház erre vonatkozó speciális kánonjait, hanem a trullai intézkedéseket érti, mert csakis ezeket nevezheti «az igazi keleti fegyelem normájának» (normam genuinae orientalis disciplinae). Sőt ezen szavak: «qui matrimonium attentare praesumpserint,» azt látszanak jelenteni, hogy ezen utasítás az egyházi rendet a görög katholikus román egy- házra nézve is végérvényesen bontó akadállyá tette. Ez azon- bán valóban nem történt megd

A mű II. részében a mai tételes jogot tárgyalja és pedig, mint az I. résznél a bevezetésben, úgy itt is az elmon- dandók alapjával kezdi, hogy t. i. a görög katholikus román egyház Corpus Juris-a (12. §, 96—99.1.) a Pravda és (amint

96., 97. és 99. lapon írja) az annak egyes intézkedéseit módosító, illetve továbbfejlesztő jog képezi, mely zsinati határozataiban és a római Szentszék rendeletéiben jut kife- jezésre. A Pravda további használata ugyanis a Rómával való egyesülés «sine qua non» feltétele gyanánt szerepelt, a Szentszéknek pedig ez ellen semmi kifogása nem volt, és csak azt kívánta, hogy annak a hit egységével esetleg ellenkező intézkedései megváltoztassanak.2 E módosító, de egyúttal jogfejlesztő munka eredményét, az egyesült román egyház számos zsinatának határozatai, és a római Szentszék1882., 281—294. 1.; használja, amint fejtegetéseink további folyamán rámutatunk, Mansella Jós. is, a: De impedimentis matrimonium diri- mentibus, . . . Romae (typogr, Polyglotta), 1881. c. müvében, 94—95. I., Gury-Cretoni, Theologia moralis, II. k., Romae; 1875., 629. s kk. lapjairól.

1 95. 1.; v. ö. Mansella, id. m. 94—95.1.: — 1. fentebb az I. részben.

2 L. az 1. és 2. §-nál mondottakat.

660 IRODALMI ÉRTESÍTŐ