Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ

653

egyház ugyanis nemcsak hogy a maga egészében íenntar- tóttá azon apostoli intézkedést,1 mely szerint a kétnejűek a klérusnak tagjai nem lehetnek, hanem az egynejű férfiaknak is elzárta az utat az egyházi rendekhez, ha olyan feleséget vettek, akinek tulajdonságai nem felelnek meg azon erkölcsi magaslatnak, amellyel egy pap feleségének bírnia kell1 2 és amire már a Szentirás mutat rá, midőn a diákonusok fele- ségeiről azt mondja, hogy «legyenek szemérmesek, nem rágalmazók, józanok, hivek mindenben».3 Az apostoli 17. kánon előírja, hogy akinek a keresztség után második fele- sége van, vagy pedig ágyast tart, «nem lehet püspök, vagy presbyter, vagy más a papok sorából.» E kánonban tehát az ismert kétnejűség akadálya van felelevenítve, egy kis bővítéssel azonban, amennyiben — szerinte — a felszente- lés szempontjából az is kétnejűnek tekintetik, akinek első felesége előtt, vagy annak elhalta után még ágyasa is volt, akivel tehát nem kötött törvényes házasságot (53—54. 1.). Igaz ugyan, hogy a kétnejűségre vonatkozó apostoli intéz- kedés legalább az V. századig nem bírt a gyakorlatban mindenütt érvényesülni, mert még püspökökké is szentel- tek olyanokat, akik második házasságban éltek,4 — míg végre az egyházi intézkedéseknek a justinianusi törvények, majd a trullai kánonok közé való felvétele, ezen apostoli rendeletnek teljes érvényt szerzett; de az is tény, hogy a trullai zsinat előtt az egyházi törvények alapján, a papok, a püspököt sem véve ki, nősek is lehettek, ha egyetlen szüzet bírtak feleségül (56. 1). A 7. §. Il-ik felében (56—61. 1.), a világi törvényekben, ismerteti a császári tör- vényhozásnak5 tárgyára vonatkozó intézkedéseit. Az első

1 A 17. apostoli kánon.

2 L. 18., 19. apóst. kán.; a neocásariai 25. 8. kánonjogát.

3 Tinu_L3. 11.

4 L. 54., 59. I.

5 Erről különbözők a nézetek. Hozott jót is az egyháznak, de a császári túlkapások sok rosszat is okoztak, amire nézve 1. — a többek közt — szerzőnél 4. 1.; azonkívül Pitra, luris ecclesiastici Graeco- rum... id. m., 1. k., Praefatio II. 1.; «... Gravibus quoque verbis