Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája
AZ ISTEN-BIZONYÍTÁS logikája 561 ténylegességben van; tehát nem lehet egyszerre tényleges- ségben és képességben. A mozgatók sorában nem lehet a végtelenbe menni, mert a másodrendű mozgatókat első- rendűek mozgatják. Tehát van első mozgató, amelyet nem más mozgat, s ezt érti mindenki Isten nevén. E következtetés logikai szerkezete áttetsző: két syllogis- musból áll. Az első syllogismus zárótétele: vannak mozga- tók, melyek nem azonosak a mozgatottakkal. A középfoga- lom itt a mozgás, a közvetítés a P és S között az okság elve, alkalmazva a mozgás jelenségére. Minthogy magának a mozgásnak létezését általában nem kell igazolni, külö- nősen ha igazoltnak tekinthető az ismeret-kritikai reális- musnak alaptétele, a következtetés nyilvánvalósága a felső tételen fordul «ami mozog, azt más mozgatja». E tétel igazolására szent Tamásnak a S. theol.-ban adott indokolását okvetlenül ki kell egészíteni a C. gent.-ben adottal, amely Aristotelesnek bámulatosan szabatos eljárását adja; vagyis kizárja azt az esetet, hogy valami magamagát mozgatja. Nekünk úgy tetszik, Aristoteles és szent Tamás a föladatot végleg megoldották. Ha elfogadjuk a képesség és tényleges- ség valóságos különbözőségét, akkor nyilván következik, hogy a szó teljes értelmében vett egyszerű lény nem moz- gathatja magamagát, mert különben a merő képesség is lehetne mozgató. Nem kell attól félni, hogy ez a követkéz- tetés visszafelé sül, hogy «a mozgásból vont érv kétélű kard», amely egyfelől Istent bizonyítja ugyan, másfelől azonban a szabadakarat tagadására visz.1 Mert az ember akaró képessége egyáltalán nem mondható a szó szoros értelmében egyszerűnek. Az úgynevezett metaphysikai össze- tételek (potentia et actus, substantia et accidens) elég alapot nyújtanak a szabad elhatározás lehetőségének kimutatására, ha nem is az akarati önelhatározás positiv megértésére. Mindazonáltal szent Tamás syllogismusának alkalmazá- sánál épen ma óvatosságra int a mai természettudomány- nak Newton első axiómájában kifejezett tétele: Corpus omne ' L. Bölcseleti Folyóirat 1895. Hittudományi Folyóirat. 1913. 37
