Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája

AZ ISTEN-BIZONYÍTÁS logikája

553

Schell theologiájával kapcsolatosan sokan s határozottan állást foglaltak az ő kísérlete ellen, amellyel az absolut lény önigazolását úgy fejezte ki, hogy Isten maga-magának (léte- sítő) oka: causa sui, Selbstursache.

Erre nézve a következő tételeket állítjuk föl:

a) Ha okon azt értjük, amit az okságról szóló fejezet- ben kifejtettünk, vagyis amit általában érteni szokás, minden módosítás nélkül, nem lehet azt mondani, hogy Isten causa sui. Az okozás létesítő tevékenység. A lét előbb van, mint a tevékenység, legalább in idea; és az ok előbb van, mint az okozat.1

b) A magától való lény, ens a se méltatásában magunkévá tesszük Janssensnek, a jeles Szent Tamás-ismerő bencésnek álláspontját: Az ens a se tartalmi meghatározásában több fokozat van. A első merőben tagadó: ens a se = non ab alio. E fokon a magától való = első ok. A második fokozat e valót már magában tekinti, nem úgy, mint az előző, másokhoz való viszonyában, és azt állapítja meg róla, hogy a tökéletességek teljességével rendelkezik. A harmadik fok ehhez hozzáád egy nagyon is positiv elemet: a szükségképes és tökéletes lényt örök, egyszerű, legteljesebb tevékenység- ben kell gondolnom, Deumque agnosco uti actum purum sive uti actu aeternum intelligere ac velle.1 2 3

c) Lehet és kell azt mondani, hogy az absolut lény- nek magában van az oka s ezen azt értjük, hogy maga*- magát indokolja, vagyis arra a kérdésre : miért van, magá- bán hordja a feleletet. Nem mintha egy jegyét kellene, vagy lehetne megjelölni, melyből foly az ő léte, mint IsenkraheS fölteszi az ens a se kritikájában. Hanem: az elme oknyo- mozó munkájában a mástól lett lények során eljut a nem- mástól-valóig (ens non ab alio), és kérdezi: Miért van ez, minek köszönheti ez a létét? S először azt állapítja meg,

1 Igen körültekintő és leszűrt véleményt nyilvánít a nagy hév- vei folytatott vitában Lang, Aphor. Gedanken über das Kausalproblem (1909.). 125 kk.

2 Janssens, Tractatus de Deo uno I, (pars prior) (1900.) 231 k.

3 I. h.