Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája
AZ ISTEN-BIZONYÍTÁS LOGIKÁJA. VI. Az Isten-bizonyítás középfogalmai. Bizonyítandó tételeknél közvetlenül nem világos, hogy az állítmány-fogalom jegyei reprezentálják az alany fogalmá- bán kifejezett tárgyat. A középfogalmaknak az a logikai szerepük, hogy fölmutassák azokat a valósági vonatkozásokat, melyek az alany fogalma által jelölt tárgyhoz szükségképen hozzárendelik az állítmány-fogalom jegyeit. Abból az a követelés foly a középfogalmak számára, hogy bennük együtt meglegyenek a bizonyítandó tétel állítmányának jegyei és ezek reprezentáljanak olyan tárgyat vagy tárgyakat, melyeket a zárótétel alanya is reprezentál. Minthogy Isten létezését kell bizonyítani, használhatatlan minden olyan középfogalom, melynek tárgyáról nem lehet kimutatni, hogy létezik. Mert hiszen peiorem sequitur semper conclusio partem; tehát nemlétezőből lehetetlen létezőre következtetni. Vájjon kijár-e az Isten-bizonyításhoz szükséges létezés jegye az úgynevezett lehetőségeknek (possibilia), itt még nem jöhet kérdésbe; valamint az sem, vájjon elég-e egyetlen egy valónak létezését állítani az Isten bizonyítá- sához ? Itt szükséges, hogy a létezés egyáltalán evidens legyen. Ez ismeretelméleti igazolással érhető el, amely nem jár nehézséggel. Mindenekelőtt még a legszélső solipsista szerint is biztos, hogy én most létezem s ez már magában
