Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
530 DR. TRIKÁL JÓZSEF iskolás bölcselet, a művészetből pedig mesterség, legföljebb műipar, amely a régi formákat ezerszer megismétli, a ki- vitelben ügyességre tesz szert, de újat nem teremt. Mikor tehát a görög-római világ összeomlott és az új művelődésnek a fiatal népek erőiből kellett kisarjadnia, hosszú idő múlt el, míg egyrészt az új népek megerősödtek és saját szellemüknek megfelelő életet élhettek. Az érés és a belső szerveződés ideje alatt a hagyományok és a kultur- javak a fiatal népek szellemi birtokába mentek át és csak a lassú fölszivódás után termékenyítették meg úgy a szellemi világot, hogy üde és egészséges hajtásokat növeszthetett. És amint a nyelvtanításnak, az irodalomnak és a bölcselet- nek a kolostorok voltak menhelyük, épúgy a művészetet is a szerzetesrendek, tehát elsősorban a bencések ápolták. Az iskola szelleme azonban inkább közszellemet, mint egyéniséget nevel; inkább típusokat, mint személyiséget sarjaszt. S amint az irodalom és bölcselet általános alakot, pontosan meghatározott tételeket az iskolákban nyert, ép- úgy képződtek a művészet terén is jól átgondolt típusok és ügyesen megszerkesztett témák, amelyeket folyton meg- ismételtek és ugyanúgy elkészítettek. Az Úr Jézus mint tanító, bíró, uralkodó; Mária mint Isten anyja; az apostolok, a próféták, a szentek bizonyos meghatározott alakot öltöttek, amelyet azután mindenütt megismételtek. A régi művészi alkotások a műiparba mentek át. Mély vallásosság, tiszte- letet ébresztő méltóság, fönséges komolyság ömlik el ezeken a típusokon, de a művésznek lelke és érzése háttérben marad, gépiesen másol. A leglelkiismeretesebb kivitel sem pótolja az alkotóképességet, a teremtőképzeletet. A niceai zsinatnak igaza volt: «Non est imaginum structura pictorum inventio, sed ecclesiae catholicae probata legislatio et traditio». A képrombolás után az egyház még jobban őr- ködött, sőt őrködnie kellett is, hogy csak oly képek kerül- hessenek a templomokba, amelyek az egyház szellemét tükrözik vissza, amelyekben nincs keresett egyéni, kész- akaratos újítás és az egyházi lelkűiét művészi zenéjébe lágyan beleszövődnek.
