Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
TANULMÁNYOK A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL. VII. A középkor bölcseletének hatása az irodalomra. Az irodalom az emberi lélek tüköré, gondolatvilágának szép és emelkedett kifejezése; sejtéseinek, vágyainak hímes nyelve. A költői lélek szemléletekben, képekben, események- ben szövi ki az emberi lélek legértékesebb javait, öntudatra ébredt eszméit, valósuló reményeit. Amilyen a világszemlélet, a lélek gazdagsága, a köz- szellem, olyan a költészet is. Hisz a költészetben mindig az ember lelki műveltségének milyensége ölt színes alakot. Mikor tehát a keresztény költészetet szemléljük, az első kérdés: mint hatolt be a keresztény gondolkodás a költői lelkekbe? A mitológiák a jelenre vonatkoztak. A túlvilág bennük homályos és ködös vonalakba vész el és nem lép az ember sorsával bensőbb összeköttetésbe. Az istenek nagy emberek, vagy természeti erők. Azért az ősköltészet úgy Homeros- nál, mint minden népnél tisztán emberi, érzéki és világias. Mikor a kereszténység a földi és a túlvilági életet benső kapcsolatba hozta, akkor keletkezett a Végtelennek köl- tészete, amely a földi létet mint az örökkévalónak elő- készítőjét és jelképét ábrázolta. A keresztény szellem a költészetet érzékfölötti, csodálatos misztikus és jelképes Színekkel gazdagította, romantikussá tette. A keresztény és
