Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Erdőssy Gyula S. J.: Az I. és II. század eretnekeinek tanuskodása evangéliumaink hitelessége mellett
EVANGÉLIUMAINK HITELESSÉGE 513 és ne légy hitetlen, hanem hivő». Egyedül szent János evangélista beszéli el e történetet. Mikor tehát Celsus e történetre céloz, eléggé elárulja, hogy ismerte szent János evangéliumát. Befejezés. Miután olvastuk a második század eretnekeinek tanús- kodásait evangéliumaink hitelessége mellett, szent Irénnel (Contra Haer. 1. III. c. 11. n. 7. M. Patr. Gr. 7, 884.) mi is mondhatjuk: «Oly nagy az evangéliumok tekintélye, hogy még az eretnekek is bizonyságot tesznek mellettük és belő- lük igyekeznek tanaiknak erősséget kölcsönözni. Az Ebio- naeusok ugyanis csupán Máté evangéliumát használván, épen ebből cáfoltainak meg, hogy nem vélekednek helyesen az Úrról. Marcion pedig Lukács evangéliumát megrövidít- vén, azokból, mik nála még megmaradtak, az egy Isten ellen istenkáromlónak bizonyul. Akik pedig Jézust elválasztják Krisztustól, és azt mondják, hogy Krisztus nem szenvedett, Jézus ellenben szenvedett, Márk evangéliumának adnak elsőbbséget, és minthogy az igazság iránti szeretettel olvas- sák azt, kzért megjavíthatok. János evangéliumából, amelyet Valentinus követői teljesen használnak az ő összeköttetéseik igazolására, kitűnik, hogy semmit sem mondanak helye- sen ... Minthogy tehát ezek, kik ellenünk vannak, bizony- ságot tesznek nekünk és használják ezeket ft. i. az evan- géliumokat], szilárd és helyes ezekről a mi állításunk. Hogy mikép használták evangéliumainkat az eretnekek tévelyeik bizonyítására, eléggé láttuk. Találóan írja szent Irén (C. Haer. I. 8, 1. M. 7, 521.): «Valamint ha valaki, miután egy bölcs művész drágakövekből gondosan elkészí- tette a királynak jó képét, szétszedvén az ember alakját, a drágaköveket elveszi s belőlük kutyának vagy rókának alakját csinálja és erről azután bizonyítja és mondja, hogy ez a királynak az a jó képe, melyet a bölcs művész készített, megmutatva a drágaköveket, melyeket az első művész ugyan jól rendezett el a király képévé, de a későbbi Hittudományi Folyóirat. 1913. 34
