Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Dr. Erdőssy Gyula S. J.: Az I. és II. század eretnekeinek tanuskodása evangéliumaink hitelessége mellett

EVANGÉLIUMAINK HITELESSÉGE

497

más tanú az Üdvözítő, midőn mondja: ,Még nem jött el az én órám‘».

Az igék: «Még nem jött el az én órám», melyeket az Úr Jézus a kánai menyegzőn intézett a boldogságos szent Szűzhöz, egyedül szent János evangéliumában (2, 4.) talál- hatók, miért is joggal állíthatjuk, hogy Basilides ez idézeté- vei is szent János evangéliumát tartotta szem előtt.

2. §. A Naassenusok tanúskodása.

A Naassenusok, egy régi ophita, kigyótisztelő szekta, nagy számú idézetet használtak szent János evangéliumából, amint ezt a Philosophumena szerzője bizonyítja. PL:

Philosophum. 5, 7. (M. Patr. Gr. 16, 3140.) «Lent min- den nemzedék, úgymond, halandó; halhatatlan pedig, amelyet fent nemzenek; egyedül vízből és szellemből ugyanis szel- lemit nemzenek, nem testit. Lent pedig testi születik, ez az, úgymond, ami írva van: ,Mi a testtől születik, test az; és mi a lélektől születik, lélek az‘y>.

Ez idézetet szóról-szóra találjuk szent János evangéliumá- bán 3, 6: «Mi a testtől születik, test az; és mi a lélektől születik, lélek az».

Philosophum. 5, 8. (M. 16, 3140.): «Szükséges, hogy említtessenek nagyságok; de úgy kell mindenkinek és min- denütt említenie, hogy hallván ne hallják és látván ne lás- sák. (Lukács 8, 10; Máté 13, 13; Márk 4, 12; János 12, 40.) Mert, ha nem említtetnének, úgymond, a nagyságok, a világ nem állhatna fenn. Ez az a három nagyszerű szó: Caulacau, ΚαυλακαΟ, Saulasau, ΣαυλασαΟ, Zeesar, Ζεησάρ. Caulacau annak neve, ki fent van, Adamas-é, Saulasau azé, ki lent halandó, Zeesar a Jordáné, mely fölfelé folyt. Ez az, úgy- mond, melyet... a görögök Menes mennyei szarvának neveznek, minthogy mindent összevegyített... ,Mindenek ugyanis, úgymond, őáltala lettek, és nála nélkül semmi sem lett. Ami benne lett, az élet. Omnia enim, inquit, per ipsum facta sunt, et sine ipso factum est nihil. Quod factum est in ipso, vita est. Πάντα γάρ, φησί, οι αύτον

Hittudományi Folyóirat. 1913. 33