Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Erdőssy Gyula S. J.: Az I. és II. század eretnekeinek tanuskodása evangéliumaink hitelessége mellett
EVANGÉLIUMAINK HITELESSÉGE 405 IV. fejezet. Celsus tanúskodása. Nem alap nélkül állítjuk, hogy Celsus ismerte szent Lukács evangéliumát. Celsus ugyanis mondja: «nagyon helytelenül cseleked- tek azok, kik Jézus nemzetségtábláját összeállították, midőn azt írták, hogy az első embertől és a zsidók királyaitól származik». (Origen. Contra Celsum, 2, 32. M. Patr. Gr. 11, 851.) Már pedig egyedül Lukács vezeti vissza Krisztus szár- mazását Ádámra. V. ö. Lukács 3, 23—38; Lukács 3, 38: «Ki volt Hénoszé, ki volt Szeté, ki volt Ádámé, ki volt Istené». Origen. Contra Celsum, 5, 56. (Μ. 11, 1269.): «Ezután Celsus összekeveri, amiket összekeverni nem lehet és össze- egyezteti, amik teljesen elütnek egymástól. Miután ugyanis mondá, hogy hatvan vagy hetven angyal szállott le és könyeik- bői meleg források keletkeztek, hozzáfíízi: Jézus sírjához, mint egyesek mondják, két angyal jött; mások szerint egy‘. Azt hiszem, észrevette, hogy Máté és Márk egy angyalt emlí- tenek, Lukács és János pedig kettőt.» E szavakból, melyek Lukácsot és Jánost ellentétbe helyezik Mátéval és Márkkal, eléggé kitűnik, hogy Celsus ismerte evangéliumainkat. V. fejezet. Tertullián tanúskodása. Tertullián, hogy szent Lukács evangéliumát Marcionnal szemben, ami harmadik evangéliumunk megrontójával szem- ben megvédje, az apostoli egyházak tekintélyére hivatkozik: «Az igazabb — mondja Tertullián — ami koraibb; az koraibb, ami kezdettől való; az kezdettől való, ami az apostoloktól származik; az származik az apostoloktól, amit az apostolok egyházai szentnek tartanak ... Mondom tehát, hogy azon egyházaknál, de már nemcsak az apostoliaknál, hanem az összeseknél ... Lukács evangéliuma kiadatásának
