Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Dr. Martin Aurél: Philo allegorikus Szentírás-magyarázata

36

DR. MARTIN AURÉL

fejezettel azonban a mű félbe szakad. Az értelmezés a leg- több könyvben nem szorítkozik csak azon bibliai szöveg értelmezésére, amelyet a magyarázat élére állít, hanem ide- von más bibliai szövegeket is, azokat hosszasan magya- rázza, bölcseleti kérdéseket fejteget néha oly terjedelemben, hogy némelyik könyvében egész nagy bölcseleti értekezé- sek vannak. A mű egyes részei, űgylátszik, előadásokból keletkeztek, melyeket Philo a szombatnapi szentirási (thora) felolvasásokból kiindulva a zsinagógában tartott. Erre az eredetre mutatnak az alkalmilag előforduló megszólítások, amelyek hallgatóságot tételeznek fel. Ezen műben természe- tesen előfordulnak oly dolgok is, melyeket ezen csoport két másik nagy művében már említett avagy már meg is tár- gyalt. Ami a zsidó-hellenizmus képviselőiről általában mondható, az fokozott mértékben áll Philoról, hogy egye- sítette magában a zsidó és görög képzettséget. A korabeli intelligens görög gyermeknek nevelésében részesült és ala- pos ismereteket nyert az έγκυκλιος παιδεία minden ágában. A görög nyelvet, melyet «a mi nyelvünknek» nevez, oly tökéletesen tudta, hogy korának egy írója sem tesz rajta túl. Kifejezőképességét a legjobb minták után fejlesztette. Jól ismerte a görög klasszikusokat. A nagy költőket, Horné- rost, Euripidest olvasta, Thukydidest és Demosthenest ismerte. Alkalmilag idézi őket. Legtöbbre becsülte azonban a görög bölcselőket. Parmenides, Empedokles, Zeno, Klean- thes előtte isteni férfiak, kik szent társaságot alkotnak. Ked- veit írója Plato, kit nagynak nevez s oly tisztelettel beszél róla, mint Mózesről. Lépten-nyomon találkozunk Philo ira- taiban Platótól átvett kifejezésekkel, mondatokkal és gon- dolatokkal. Hogy mennyire becsülte a görög bölcseket, azt leginkább élet- és világnézete bizonyítja. Annyira magáévá tette azok tanításait és oly sajátosan ujjádolgozta át azokat, hogy maga is a görög bölcselők sorába tartozik. Rendsze- rét, amennyiben nála rendszerről szó lehet, eklektikusnak kell mondanunk; legvilágosabban a Plato-féle sztoikus és neopythagoreus tanítások lépnek nála előtérbe. Aszerint, amint Philo tanulmányozói hol az egyik bölcseleti rend-