Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Dr. Erdőssy Gyula S. J.: Az I. és II. század eretnekeinek tanuskodása evangéliumaink hitelessége mellett

333

DR. ERDOSSY GYULA S. J.

Iren. Contra Haereses, 1. I. c. 1. n. 3. (M. Patr. Gr. 7, 449. s köv. old.): «Ezek az ő tévelyüknek harminc aeonja, akiket elhallgatnak és el nem ismernek. Szerintük ez a lát- hatatlan és szellemi pleroma, amely háromszorosan feloszlik, nyolcas, tizes és tizenkettős csoportra. S ezért [a Valenti- nianusok) azt mondják, hogy az Üdvözítő (Úrnak ugyanis nem akarják őt nevezni) harminc éven át nyilvánosan sem- mit sem tett (Luk. 3, 23), mi által jelezte ez aeonok titkát [akiket t. i. el nem ismernek], Dé azon munkások példa- beszédében is, akik a szöllőbe küldettek, úgy mondják, vilá- gosan van jelezve ez a harminc aeon. Egyesek ugyanis egy óra körül küldettek, mások hat, mások kilenc, mások tizenegy

a csatornán át, és nem is vett fel belőle semmit, hanem testét az égből hozta, hogy megváltsa a szellemi nemet, amely az égből származik. — A halottak feltámadásáról azt tartják, hogy nem ez a testünk fog feltá- madni, hanem egy másik, amely ebből keletkezik s melyet szelleminek mondanak; de nem valamennyinek teste fog feltámadni, hanem csak azoké, akiket «lelkieknek» «spirituales» πνευματικοί neveznek, és azoké is, kiket «szellemieknek» «animales» ψυχικοί hívnak, ha ezek helyesen élnek. A többiek, kiket «anyagiaknak, testieknek és földieknek», «materiales, cum carne concreti ac terreni», υλικοί καί σαρκικοί mondanak, teljesen meg- semmisülnek és semmi részük sem fog fennmaradni. A «lelkiek», «spiri- tuales» rendjét alkotják a Valentinianusok, akiknek csak meg kell ismer- niök és kiejteniök titkaikat, és bármit büntetlenül tehetnek. Az ő rendjük egész bizonyosan üdvözül. — A «szellemiek», «animales» sok gyakorlat után, ha a Teremtő fölé emelkednek, Krisztus követői közé, az angyalok közé soroztainak. Testükből semmit sem visznek magukkal, hanem csak lelkűk fog az angyaloknak eljegyeztetni, ha már teljes ismeretre jutottak. Az «anyagiak», «materiales» azonban ismeretre képtelenek, miért is tes- testül-lelkestül el fognak pusztulni. (Epiph. Adv. Haer. 31, 2. 7. Mj Patr. Gr. 41, 476. 488.)

Szent Irén tanúsága szerint (Contra Haer. 1. III. c. 11. n. 9. M. Patr. Gr. 7, 891.) a Valentinianusoknak egy külön evangéliumuk is volt «Az igazság evangéliuma, Evangelium veritatis», amely azonban telje- sen elütött a mi evangéliumainktól. De nagyon is kétséges, váljon maga Valentinus készítette-e ez evangéliumot. Tertullián ugyanis azt írja, hogy Marcion az ő tanaihoz szabta a szent írást; Valentinus azonban meg- kegyelmezett a szent írásnak, mert nem tanaihoz gondolta ki a szent írást, hanem a szent íráshoz a tanokat. (Tértül 1. De praescriptionibus, c. 38. M. Patr. Lat. 3, 63.)