Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
külső után (voluntas ad extra); ő mindennek birtokában van. Ép azért a világ kezdete nála összeesik a világ elgondolá- sával, ismeretével, különben Istenben mindenben csak gon- dolat: önismeret, önszeretet tisztán értelmi tények. Ez a gondolat neoplatonikus gondolat. Ez a rendszer tanította, hogy minden, ami Istentől származik, úgy jött létre, hogy Isten önmagára gondolt. Minden létező Isten eszményi kiömlése. Ez a kiömlés világkörökben folyik le, amelyek annál tökéletesebbek, minél közelebb vannak a középponthoz és annál tökéletlenebbek, minél távolabb esnek tőle. Az utolsó kör a hold köre, amelyet az általános működő értelem mozgat. (Minden kör egy-egy égi testtel van kapcsolatban.) Mikor ez az általános lélek önmagát megismeri, létrejönnek, egyrészt az emberi lelkek, amelyek az utolsók az emanatió rendjében és másrészt létrejön az elemi világ anyaga is. És amint Isten mindennek oka, úgy egyszersmind annak végső célja is. Minden arra törekszik, hogy Istenhez ha- sonlóvá váljék és hozzá visszatérjen. Meglepő Ibn-Sina gondolkodásában a gondviselés tana. A mohamedánizmus végzete nem illik össze Isten minden- tudásával és mindenhatóságával. A végzet azért uralkodik a mindenségen, mert Isten csak az általánost ismeri és akarja, de nem az egyest. De meg az egyes dolgok ismerete az érzékek révén történik; Istennek azonban nincsenek érzékei. Amil a lélektant illeti, Avicenna Arisztotelész alapján áll. Egyébként hiszi a lélek halhatatlanságát; hisz ez a lélek egyszerű természetéből következik. A testek föltámadása a vallás szempontjából igaz, de bölcseletileg hamis. Képletes kifejezése a lélek halhatatlanságának. Nyilvánvaló, hogy e tanításokban sok vallásellenes van. A hithű mohamedán vallástanítók észrevették ezen bölcse- leinek téves útjait és a legnagyobb eréllyel síkraszálltak ellene. 3. El-Gazal híres művei: a «Bölcselők letörése» és a «Vallásos tudományok helyreállítása», harc minden bölcse- let ellen. A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL 217 Hittudományi Folyóirat. 1913. 15
