Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről

208

DR. TRIKÁL JÓZSEF

említett műveit mindaddig ne olvassák, amíg egy bizottság azt gondosan át nem vizsgálja és a tévedésektől meg nem tisztítja. Ezen bizottság tagjai voltak: Guillaume d’Auxerre, Simon d'Authie és Etienne de Provins.

Bármily tudományellenesnek tűnjék föl ez a szigorú egyházi intézkedés, de fölötte szükséges volt. Nem lehetett a keresztény gondolkozást a pogány bölcseleti iskolák tévedéseinek egyszerűen odadobni. Ezért dicséri Hauréau1 IX. Gergelyt és azért írja oly szépen Novalis Die «Christen- heit» oder «Europa» című kedves értekezésében a közép- kori pápáról: «Mit Recht widersetzte sich das weise Ober- haupt der Kirche frechen Ausbildungen menschlicher Anlagen auf Kosten des heiligen Sinns und unzeitigen, gefährlichen Entdeckungen im Gebiete des Wissens».

Ám sokkal könnyebb volt a bizottságot megalkotni, mint azt a nehéz tisztítási munkát végbevinni. Arisztotelész művei logikusan folynak össze, egyik tan a másikon épül föl, nem lehet tehát egyes köveket kiszedni és helyettük másokat alkalmazni. A munka tehát húzódott, az ideges tudományos szellem pedig túltette magát az egyházi tilalmon. A párizsi egyetem már 1254-ben kimondotta, hogy Arisztotelész kitil- tott műveit szabad olvasni és róluk előadást tartani.

A pápák szándéka azonban mégis eredménnyel járt. Mert ami nem sikerült a kiküldött bizottságnak, az sikerült a dominikánusrend két kiváló tagjának: Nagy Albertnek és szent Tamásnak. Bár kezdetben a dominikánusrendben is heves támadásokat intéztek Arisztotelész olvasása ellen, de Nagy Albert óriási tudása és sikeres működése mihamar a rend nagy részét Arisztotelész pártjára állította.

Nagy Albert tanította meg a nyugati bölcselőket arra, mint lehet Arisztotelész műveit helyesen használni és érthetővé tenni. Nostra intentio est omnes dictos partes (phisicam, metaphisicam et matematicam) facere latinis intelligibiles.1 2 Célja volt a helyes arisztoteleszi tanokat az arabs gondola1 Gregoire IX et la philosophie d’Aristote. Paris, 1872. 7. 0.

2 Phisic. 1. I. tr. I. c. 1.