Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL 205 bátorítólag hatottak arra, hogy önálló magyarázatokat írja- nak. (Dionysius Areopagitát Erigena, R. Grosseteste, szent- victori Hugó értelmezték. Később pedig Nagy Albert, szent Tamás Arisztotelészhez igen jeles magyarázatokat írtak.) A «De consolatione philosophiae» műve is nagy hatást gyakorolt. Nem hiányzott egy kolostori vagy székesegyházi iskolában sem. Költők, bölcselők és theologusok utánozták. A költő megérezte benne az utolsó rómainak nemes fáj- dalmát; a bölcselő a gondolatok szépségében, a neoplato- nikus misztikus eszmekörében gyönyörködött; a theologus pedig egy világi tollából élvezte a hit indítóokainak mély- séges elméletét, Isten létének bizonyítékait és létének titkait. Isten képe nála meleg, keresztény és igaz. Méltán írja róla Grabmann: «Wenn keine entscheidenen äusseren Belege für das christliche Bekenntnis des letzten Römers zur Ver- fügung stunden, in Boethius einen christlichen Denker zu sehen berechtigt ist».1 (A római bölcselők közül még főleg a stoikusok műveit ismerte a középkor. Seneca erkölcsi tanításai, Cicero Topi- cája (amelyhez Boethius írt magyarázatokat) és egyéb eklek- tikus értekezései; Marcianus Capella művei, tankönyvei a trivium és quadrivium számára, Lucretius tankölteménye ismeretesek voltak. Sextus Empiricus kételkedő írásai és Diogenes Laertesnek történelmi művei nem befolyásolták a középkori gondolkozókat. Es bizonnyal Olaszországban, ahol a klasszikus világ emlékei szemelőtt voltak, a régi nagy irók műveit is továbbolvasták és irodalmi tanulmá- nyaikat azok alapján végezték.) Arisztotelésznek természettudományos műveiaXII.század utolsó két évtizedében jöttek Nyugaton forgalomba. A «Me- teor»-nak három első könyvét Gerardus Lombardus (f 1187.) fordította arabról latinra, a negyediket Henricus Arristippus (f 1162.) görögről latinra; a három utolsó fejezetet pedig Aluredus Angliaes Sarcelensis arabról latinra.2 Ugyancsak az említett Gerardus de Crémone (Lumbardos), aki csaknem ' I. m. 163. I. 2 Aiandonnét 13.
