Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Irodalmi értesítő

164

irodalmi értesítő

iratnak a sorsa. Itt csupán a könyvalakban megjelenés tényének jelzésére szorítkozunk.

Tartozunk azonban annak kijelentésével, hogy Trikál dr. ügyesen, hozzáértően kivonatolta, összefoglalta és velős s nem kevésbbé szakszerű bírálati megjegyzésekkel méltatja az érdekes angol bölcselő gondolatait a lélektan, a pragma- tizmus, a vallásbölcselet s a metafizika köréből.

A világos megfigyelésről tanúskodó rostálással adott ismertetés után az olvasó tiszta fogalmat alkothat magának az újabb bölcseleti irányról.

Meggyőződésünk szerint a pragmatisztikus irány, épen mert az elmélettel szemben a tettre, az életre helyezi a hangsúlyt és a tetterős, bátor küzdelemre képesítő s győ- zelemre segítő akaratot, az érzelmi világot tolja előtérbe: a gondolkodásnak s magának a bölcseleti tudománynak több szint, elevenséget, gyakorlatiasságot s mélyebb benső- séget van hivatva adni; de mint tézisszerű felelet az intellek- tualizmus és a voluntarizmus elsőbbségét illető kérdésre, egyátalán nem állja meg helyét.

Minden oldalról kellően mérlegelve a dolog érdemét, a primátus pálmája mégis csak a szellemet, a gondolatot illeti meg. Megilleti már a természet ösztönös és öntudat- lan bár, de célratörekvést nyilvánuló fejlődésében, melybe egy tervező, tehát gondolkodó értelem helyezte, illesztette bele a fejlődés erőit; s megilleti különösen is az ember életének, az ember lelki és erkölcsi, de még anyagi világá- nak fejlődésében is az elsőbbség. Az emberi nem fejlődé- sének egyedüli főeszközlő oka a gondolat világító mécse. Igen, egyedüli érték a cselekvés, a tett, az élet élése; ám ami a cselekvést irányítja, ami a tettet megnemesíti, ami az életet valódi értékké teszi, az a — szellem, az öntuda- tos gondolat, a hatalommá erősödött eszme, a «forc-idée», — ha szabad ezt a fogalmat itt használni.

Nem az a nagy, aki a törtető ösztönösség és akaraterő merész rohanásaival népeket, országokat tud megmozgatni s földulni, hanem aki a nagy eszmék világosságával s nemesítő erejével az igazibb, a jobb, a szebb felé viszi az emberi fejlődést.