Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ

161

ismeri az itt számbaj öhető összes irányokat és bölcselőket,1 mindnek gondolatait híven, tárgyilagosan ismerteti, vissza- megy a jelentősebbeknek a gyökerére és kiséri végső kiágazásáig.

Ebben a tájékoztató munkában mindössze egy pont van, amely nem nyerheti meg föltétien helyeslésünket. Az egyes monista irányzatok gyökereinek föltárásában a szerző gyakran olyan bölcselőkből indul ki, kiknek eszük ágában sem volt a monizmus. így nem egyszer találkozunk Platon, Descartes, Leibniz, Berkeley nevével; sőt nem egy- szer olyan megtévesztő formában, hogy a különben tájéko- zatlan kétségben marad az iránt, vájjon ezek csakugyan nem monisták-e. (így pl. a 163. lapon, első bekezdés.) Igaz, hogy e bölcselőknek rendszereiben a monizmus talál fogódzó- pontokat. De hát a monizmusban nem egy töredéke lappang az igazságnak, mint maga Klimke is gyakrabban kiemeli; és így nem csodálható, ha bizonyos gondolatmenetei theista rendszerekkel némi rokonságot mutatnak, legalább a kiindu- lásban. Ezért a fönt idézett nevek helyett a szerző könnyen olyanokat is hozhatott volna föl, melyeknek a monizmussal való egybezavarását mindenki nyíltan igazságtalanságnak érezné.

Ez az egyetlen kivétel azonban nem csökkenti Klim- kének épen a tárgyilagosság tekintetében tanúsított kiváló- ságát. Határozott állást foglal minden fönntartás nélkül a teljes theizmus mellett és kíméletlen kritikában részesít minden monista gondolatot, mindamellett nem zárkózik el a monista rendszerekben elszórt és itt-ott előtörő igazságok elől; szép példája e mérlegelő tárgyilagosságnak az induktiv metafizika méltatása (257 kk). Nagymértékben növeli a könyv értékét a szerzőnek lehiggadt világnézetből és a dolgok biztos ismeretéből fakadó világos előadása, melynek nemes egyszerűsége Kleutgenre emlékeztet, ha nem is éri utói annak mélységét. Hogy azonban Klimke, aki előtt még sokat ígérő irodalmi jövő áll, erőteljesen evez e mélységek felé is, annak talán biztató jelét kell látni abban a tényben,

1 Jellemző, hogy még Brossai Sámuelünkről is megemlékezik. 163. lap.

Hittudományi Folyóirat. 1913. 11