Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ 157 nek ajkán ma úgy jelen meg, mint amely egyedül felel meg a mai tudományos gondolkodás követelményeinek és az erősbödő vallási szükségletnek, amely mint az ember szellemi szervezetének kifolyása a bölcselettörténelem ta- nulsága szerint is egyedül lehetséges jövendő bölcselet. (3—10. 1.) Ezért nem túlzott a prognózis: «Megindult a harc a theizmus és monizmus között, mely fegyvereinek élessége és sokasága, a résztvevők száma és súlya miatt meghalad minden küzdelmet, amelyet a kereszténységnek eddig meg kellett vívnia; ez a harc nem dől el máról- holnapra, hanem előreláthatólag betölti a XX. századot» (11. 1.). Erre az élet-halál harcra értékes segítséget hoz Klimke könyve. Megismertet a veszéllyel, kinyomozza az ellenfél hadállását és minden fegyveres erejét s föltárja gyöngéit. A monizmus, úgymond, szemébe néz annak az ősi és min- dig modern kérdésnek: «Mily módon lehet egységes és kielégítő világnézetre szert tenni» (11. 1.). A monizmus fönnen hirdeti, hogy e kérdésre egyedül ő adja a tudomá- nyosan igazolt, megfölebbezhetetlen feleletet. Klimke könyve meg akarja vizsgálni, joga van-e a monizmusnak ehhez a bizakodáshoz. A monizmuson nem könnyű eligazodni. Az a bölcselet, mely nevét az egységről veszi, egyáltalán nem egységes. Szerzőnk a következő fölosztást állítja föl: Monizmus mint módszer mint világnézet konstitutiv kauzális (= theizmus) metafizikai ismeretelméleti fenoménalis (reális) transzcendens materialista 1 spiritualista 1. A materialista monizmus tétele: Az egész világot mindenekfölött a lelki jelenségeket az anyag tulajdonságai- ból kell magyarázni. Ezeket az alaptulajdonságokat mini-
