Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
152 VEGYESEK gúlag és lelkesen rendes tagokul választja a következőket: Hölszky Károly theologiai tanár Besztercebánya, dr. Klek- ner Alajos érdemesült kir. jogakádémiai igazgató Kassa és dr. Madarász István hittanár Budapest. A közgyűlés utolsó tárgya volt Lévay Pál rendes tag fölolvasása ezzel a címmel: «Az erkölcsi világrend prob- lémája.» Gondolatmenetét röviden a következőkben adjuk: Kiinduló pontja az egész erkölcsi világrendnek, az erkölcsi érzéknek ínductiv alapon megállapított általános egyetemes léte, amely épen ezen egyetemes léténél fogva örök momentumot zár magában, amennyiben a világtörténe- lem és a népisme tanúsága szerint nem létezett nép vagy néptörzs, mely mindenkor és mindenütt nem tett volna különbséget jó és rossz között. Ezen erkölcsi érzéknek egye- nes szülöttje az erkölcsi törvény, mely a kötelességérzetet teremti. Ez szüli a felelősségérzetet. És mivel az ember már természeténél fogva csak egy nálánál felsőbbjLénynek lehet felelős, ezen tény már magában zárja egy felsőbb Lény létezését. A kötelesség és felelősségérzet egyetemes létéből folyik a szabadakarat, melynek való létezését azon tény involválja magában, hogy az ember önelitélést, bánatot és nyugtalanságot érez, ha az erkölcsi törvényt megszegi. Már pedig ezen tény magyarázhatatlan volna, ha a szabadakarat csak képzeleti tény! Mivel ezen erkölcsi faktorok vagy tények a természeti vak erőre vagy vak anyagra vissza nem vezethetők, eo ipso előáll annak kényszerítő volta, hogy azokat egy legfőbb erkölcsi erőre, egy élő Istenre, mint forrásukra kell vissza- vezetnünk. Ebben áll az erkölcsi világrend, mely egyszer- smind azt is mutatja, hogy az benső természeténél fogva Istennel — tehát a vallással elválaszthatatlanul össze van forrva és azért azok, kik az erkölcsi világrendet ezen forrásától izolálják, nemcsak vétenek az erkölcsi világrend ellen, de vétenek az embernek erkölcsi természete ellen. Mindazon népek és néptörzsek, akik ezen örök momen- tumot szem előtt tartottak, prosperáltak és erkölcsileg halad- tak, azok pedig, kik ezen örök momentumtól eltekintettek,.
