Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL 123 mények is erre ösztönöztek. A vallásos buzgóság nem nyíl- vánulhatott meg ott szabadon; a zarándokokat üldözték; a mohamedán hatalom egyre hatalmasabban terjedt; Konstanti- nápoly egyre jobban veszélyeztetve volt; a kereskedelem Kelettel mind korlátoltabb lett. Gazdasági, vallási érdekek és a sértett keresztény becsület támogatta az egyháznak harcait a mohamedánokkal szemben. Ezek a háborúk vol- tak egyúttal erőpróbái az egyház szellemi és fizikai erejé- nek. A keresztes hadjáratok nem értek ugyan célt, de a vallásos öntudat magára ébredt, az egyház ideális törekvése, a Civitas Dei eszméje közvéleménnyé vált; a keresztény népeknek szövetkezése egy közös eszme érdekében sike- rült; a lovagias szellem és intézmény állandósította a val- láshoz való hűséget, a lovagrendek pedig egyházi eszmé- nyékért küzdő állandó hadsereg voltak. Az a kor, amely a keresztes háborúkat szülte, úgylátszik legalább is szellemi értelemben, valóvá váltotta szent Ágos- tón gondolatát. Az egész világon egy gondolat, egy világ- nézet volt és pedig a Civitas Dei világnézete. Az Isten földi országa az egyház képében a világon elhelyezkedett és az összes nemzeti, társadalmi és vallási erők azon voltak, hogy ezt az országot az egész világon megvalósítsák. Isten- ben, a megváltásban és a megváltást közvetítő egyházban összpontosult a kornak szellemi áramlata. Ezt a gondolatot mindenki átvette, örökölte; ez beidegződött a népek köz- tudatába és ez a gondolat uralkodott úgy az államok külső és belső életében, mint az egyház életműködésében. Ez a gondolat mint vezércsillag dereng a középkor műveltségé- nek egén! Ép mivel ily egységes volt a világnézet, egységesnek kellett lennie a bölcseleti gondolkodásnak is. Az egyénisé- gek fölszívódtak a hagyományok tiszteletében és — mint látni fogjuk — a középkor bölcseleté nem annyira egyéni, mint inkább személytelen, egyénietlen, szóval: iskolás böl- cselet. Ilyen volt a művészet is, mert a II. niceai zsinat kimondotta: «Non est imaginum structura pictorum inventio, sed ecclesiae catholicae probata legislatio et traditio.»
