Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL 121 rémes látások még jobban gyötrik st. emmerami Otloht. Ugyanekkor a szerény dialektika is harciassá válik! Kikacag belőle a fölényességre törekvő ész. Gúnyolja az alázatos hitet. A credo ut intelligam-ot megfordítják: intelligam ut credam. Fulbert a chartresi iskola megalapítója 990. óva inti hallgatóit, hogy ne térjenek le a szentatyák útjáról és őrizkedjenek a csalfa újításoktól, t. i. a dialektikusoktól, akik ez időtájt már minden kérdést dialektikával akartak elintézni. Damiani Péter is megrójja az újítók hányavetiségét. Az említett Otloh (f 1083.) is panaszkodik, hogy «vannak dialektikusok, akik exclusive azok és a Szentírás szavait is gőgösen dialektikájuk elé vonszolják és inkább hisznek Boetiusnak, mint a Szentatyáknak.» Hasonlókép ír lavar- dini Hildebert toursi püspök (1057—1133.) is. Nem csoda, ha ez időtájt a klasszikusokkal való foglalkozást ördög művének tartották. Vannak, akik azt hiszik (így Steinhaufen i. m. 77.), hogy ez a római műveltség csak alaki volt és a középkori ember lelkületére fölvilágosítólag nem hatott. Bár azt megenged- jük, hogy az egyház a Szentatyák szellemében foglalkozott a klasszikus Írókkal, mégis ép az aszketikusok visszahatá- sából és a dialektikusok versengéséből következtethetünk oly önálló egyéniségekre, mondjuk szabadgondolkodókra, akik a középkor szellemi életének erjesztő! voltak. Ezek az egyházi hagyományokkal szemben önállóan akartak érvé- nyesülni; ezek a központosító törekvésekkel szemben a részeknek önállósítására vágytak. Csodálatos, hogy ez a központosító törekvés úgy az egyház, mint az állam lelkületét szinte egy időben ragadta meg. Sajátságosán jóhiszemű gondolkodás volt az úgy az egyház, mint az állam részéről, mikor azt hitték, hogy amint a test és a lélek összhangzatos egységben egyesül- hetnek, úgy az egyház és az állam is. Az egyház azt hitte, hogy a Civitas Dei szent ágostoni nagy eszméjét, Istennek földi országát megvalósíthatja; az állam pedig — főleg az Ottók — meg azt hitték, hogy az egyház és a pápák segé- lyével, a nagy egyetemes római császárságot a régi fényé
