Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Lukcsics József: Történetbölcselet és egyháztörténet

TÖRTÉNETBÖLCSELET ÉS EGYHÁZTÖRTÉNET.

79

Az anyagi és szellemi, gazdasági és politikai, szociális és nemzeti, erkölcsi és vallási mozzanatok alkotják együttesen a »milieut«, amely a történeti tény helyes megértéséhez szükséges.1

A történetbölcseleti felfogás ép úgy hozzátartozik az egyháztörténet tudományosságához, mint a világtörténetéhez.2 E tekintetben a profán és egyháztörténetírók egyformák.

Különböző változásnak és folytonos fejlődésnek van alávetve az egyház működése az emberiség között két tekintetben : az egyház szerveinek, első sorban a tanító egyháznak munkássága, hogy a kereszténység tartalmát az emberiségen belül kifejlesszék s elterjesszék; majd a hívásnak megfelelő népek s egyesek munkája időről-időre a korviszonyokhoz mérten változik és fejlődik. Ezen működés feltételei és rezultátumai alkotják az emberi elemet az egyházban, amelynek esemény- és ténysorozatából jő létre az egyháztörténet.

Tartalom és terjedelem szempontjából — a reális felfogás szerint — az egyháztörténet a világtörténet része, jelentőség szerint azonban a világtörténetnek központja, mivel tárgya az emberiség legkiválóbb kultúrtevékenysége, amely az egyházban és az egyház által végcélját elérheti. De ép ezért nem tisztán profán tudomány, hanem bensőleg a theologia összorganizmusában foglal helyet.

így értelmezi maga az 1910. szeptember 1-én kibocsátott »Sacrorum antistitum« kezdetű motu proprio : . . . »Sententiam praeterea illorum reiicio, qui tenent, doctori disciplinae historicae theologicae tradendae, aut iis de rebus scribenti seponendam prius esse opinionem ante conceptam sive de supernaturali origine catholicae traditionis, sive de pro1 Koeniger, A. M. : Voraussetzungen und Voraussetzungslosigkeit in Geschichte und Kirchengeschichte, (München, 1910), 12.

2 Ily szellemben írta Ehrhard A Das Mittelalter und seine kirchliche Entwickelung, [Kultur und Katholizismus, VIII.], (Mainz, u. München, 1908).