Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Notter Antal: A plébánosok közigazgatási úton való elmozdítása

I

leg — ha felebbezési stádiumba is jutott az ügy —a consul- torok tanácsát tartozik meghallgatni. Újabb plébániát az elmozdítottnak csak akkor szabad adni, ha annak vezetésére alkalmas. Az újabb plébánia lehet az előbbinél jobb, egyenlő, vagy csekélyebb javadalmú. Itt az ordinarius méltányossága és okossága van hivatva dönteni, — mint maga a »Maxima cura« dekrétum kimondja. Egyenlő viszonyok közt, a dekrétum szerint inkább kell kedvezni annak, aki maga lemondott előbbi plébániájáról, mint akit elmozdítottak. A plébános további ellátásáról való gondoskodást az ordinarius vagy az elmozdító eljárás befejezése utáni időre halaszthatja, vagy magában az elmozdító rendeletben, avagy esetleg már a lemondásra való felszólításban teheti elhatározás vagy ajánlat tárgyává. De — mint a »Maxima cura« dekrétum mondja — a plébános további ellátásának kérdése nem lehet befolyással magának az elmozdításnak kérdésére. (Can. 26 — 28.)

60 DR. HOTTER ANTAL.

III.

Mint az ismertetett rendelkezések mutatják, a római szentszék igen részletesen szabályozza a plébánosok köz- igazgatási úton való elmozdításának ügyét. E dekrétumban valóban igen fontos és érdekes adalékot kaptunk a java- dalmi joghoz.

De fontos a dekrétum az egyházi alkotmányjog szempontjából is. Eddig úgy volt, hogy az ordinarius egyházkormányzati joga alakilag általában véve korlátlan; csak bizonyos ügyekre nézve van az korlátozva alakilag, amennyiben az ordinarius köteles bizonyos ügyekben megszerezni a székeskáptalan beleegyezését, másokban köteles meghallgatni a székeskáptalan tanácsát. A katholikus egyház igen nagy súlyt helyez arra, hogy a kormányzószervek ne autokratikusán járjanak el, hanem kellő megfontoltsággal és bölcsességgel s ezért a katholikus egyházban nagy szerepe van a tanácskérésnek és tanácsadásnak. Ezért van minden praelatusnak, azaz önálló egyházkormányzónak (megyéspüspök, praelatus