Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Trikál József: William James bölcselete

774

DE. TRIKÁL JÓZSEF.

Tehát a mindenség is véges; ha nem volna véges, nem esnék a tapasztalat körébe.

De az, ami véges, sokféle.

Tehát a mindenség is sokféle.

De Isten is egy része a mindenségnek, tehát Ö is véges, az Ö működése nem lehet más, mint amit az alsóbbrangú részek létrehoznak.

Isten a nagy ember !

íme, James új metafizikájának utolsó hangja.

James metafizikai gondolkodásának kritikája.

James metafizikai gondolatainak megindítója a »rossznak« ősrégi kérdése. A »rossz« a fizikai és a »rossz« az erkölcsi világban ! Miért változik át a valóság látszattá ? Áz igazság tévedéssé ? A tökéletesség tökéletlenséggé ? James mindezen kérdésekre, titkokra csak akkor tud válaszolni, ha az emberi tudaton kívül egy másik tudatvilágot is föltételez, amely azonban szintén véges. A rossz sem a fizikai, sem az erkölcsi világban nem lehet egy végtelen Isten műve. A rossz és a végtelenség egymást kölcsönösen kizárják. Ámde a rossz tapasztalati valóság, tehát Isten végessége is tapasztalati tény. Ez az ő gondolatmenete.

James, a »radikális« empirista, aki a természet rendjében nem hisz tapasztalataink föltétien igazságában, a természetfölötti világ titkait a gyönge emberi tapasztalatok mértékével mérlegeli ! Bizony sokkal több igazságot nyújt a »szenvedő«igaz dala, aki Kr. e. XVI. századdal elmélkedett a sok bú és baj forrása fölött és végre is arra a meggyőződésre jutott, hogy fizikai érzékszerveivel oly gyarló és erkölcsileg, jellemileg is oly gyönge ember Isten titkait és útjait le nem leplezheti. A babiloni dal német fordítása így hangzik :

* Wie könnten erforschen die Wege Gottes die Sterblichen ?

Wer am Abend noch lebte, ist tot am Morgen,

Plötzlich wird er betäubt, eilends zerschlagen ;

ln diesem Augenblick singt und spielt er noch,